Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
„Nem történik benne semmi, csak az, hogy egy ember megeszik egy halat” – mondta Szindbád-Krúdy írását átolvasva egy nyomdász.
Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója elmondta: "A Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi sikeres kiállításának párizsi bemutatója iránti nagy érdeklődés is jelzi, hogy a magyar irodalom és a hazai kulináris értékek együttes megjelenése a hazánk kultúrája iránt érdeklődők körét tovább bővítheti, ezzel a tárlat Magyarország turisztikai vonzerejét is növeli. A kora ősz folyamán konyhaművészeti és irodalmi bemutatókkal, felolvasásokkal egészül ki a kiállítás a Párizsi Magyar Intézetben."
A kiállításmegnyitón jelen voltak a nemzetközi múzeumi szakemberek szervezete, az ICOM képviselői is, akik rendkívülinek tartották a PIM tárlatát. Havasi János igazgató köszöntője után Károlyi György beszélt, majd pedig Szilágyi Judit kurátor megnyitó szövege hangzott el.
A kiállításról:
A Petőfi Irodalmi Múzeummal közös új kiállításban az evés-irodalom kerül terítékre. A sokszínű magyar irodalom gasztronómiai gazdagságát olyan kiemelt témákon keresztül mutatják be, mint például az evés és a szakralitás vagy az ételek és a nemzeti identitás viszonya. Az étel élvezete és az evésben rejlő erotika, de akár furcsaságok bekebelezése is gyakran bukkan fel az irodalmi szövegekben.
Most beleshetünk Krúdy leveses táljába –, és nem csak képletesen. A kiállításban az írói relikviáknak egy sajátos, korábban aligha látható válogatását tálaljuk: klasszikus és kortárs íróink konyhai eszközei, edények, tányérok, evőeszközök, poharak sokasága került a vitrinekbe. Többek között Kazinczy kávéscsészéje, Madách Imre fűszertartója, Arany János pecsenyéstála, Csinszka cukortartója, Németh László tányérja, Nemes Nagy Ágnes teáskannája, Mándy Iván süteményes tányérja, Weöres Sándor tányérja. A falakat kortárs írók tányérjai díszítik, pl. Fehér Béláé.
A kiállításban magyar irodalmi szövegek segítségével reflektálnak napjaink gasztroőrületére, megmutatják, hogy nemcsak az evés öröme vagy az étel hiánya az örök jelenség, de a róla való beszéd is.