A kiállítás címe a „partíció” az informatikai nyelvben a számítógép merevlemezének részekre osztását jelenti. Halász Péter Tamás egyik sorozatának címéből lett kölcsönözve, de még legalább kétféleképpen utal az adott kiállítási szituációra: gondolhatunk a kiállítótér fizikai megosztására, de a számítógépes kultúra munkájukban való jelenlétére is.

Halász Péter Tamás 2008 óta használja a számítógépet alapanyagként. Gépek iránti vonzalma korábbi műveiben is megmutatkozott – működő installációkat és a gépek esztétikáját idéző műveket is készít évek óta. A mostani kiállításon olyan installációkat és objekteket állít ki, melyek mindkét előző kategóriába besorolhatók. Forró tornyok című sorozata két emblematikus New York-i épület, az Empire State Building és a Chrysler Building formáját követő hűtőberendezésből és az alattuk működő villanyrezsóból áll, amelyet a felmelegedés ellen védenek. A hűtőberendezések a számítógépekben is használt fémlamellás megoldás technikáját és megjelenését követik. Halász többi bemutatott munkája a 2008-ban indult Partíció című lightbox-sorozat tagjai: középkori fém szakrális- és dísztárgyak formáját és funkcióját idézik, felszínük a számítógép nyomtatott áramkörökkel barázdált alaplapjának darabjaival van burkolva. Gazdag felületük szintén a középkori ötvösséget, tárgyainak bonyolult dekoratív díszítéseit idézi.

Szarka Péter évek óta számítógépes programokat használ képei megalkotásához: 3D-s szoftverekkel dolgozik, amelyeket egyébként látványtervek létrehozására használnak. Ezek segítségével épít fel egy párhuzamos, virtuális világot, amelyet virtuális figurákkal népesít be, hogy átvitten a valós ember valós környezetéhez való viszonyára reflektáljon. Mostani kiállításán Szarka fotókat állít ki, melyeket némi számítógépes utómunkának vetett alá. Témái emlékművek, koszorúk, letűnt hősök - mind az 1950-es évek stílusában megjelenítve. A művek többségét színesből áttette fekete-fehérbe, s a szürke dominanciája érdekében letompította a kontrasztokat, hogy az ’50-es évekbeli fotók ezüstös színvilágát idézze.

A két művész munkáiban megmutatkozó közös pont a számítógépes kultúra befolyásán túl a fogyasztói szemlélet kritikája. Halász konkrét társadalombírálatot fogalmaz meg ebből kiindulóan, amikor munkáiban a gazdasági hatalom helyszíneit idézi, a technológia és a gépek értelmetlen, pazarló felhasználását állítja pellengérre, újra felhasznál alkatrészeket, vagy a kézműves munkára utal pozitív értelemben. Szarka a kulturális fogyasztáshoz fűz ironikus megjegyzéseket a felismerhetetlen zászlókkal megjelölt koszorúkról, az emlékművel fotózkodó turistáról, a szerepüket tévesztett szuperhősökről és a pláza-dekorációról készült fotóival.