Somogyi Laura és Szabó Dorottya munkájának közös nevezője, hogy személyes élményekből építkeznek, de állandóan rákérdeznek saját tapasztalataikra, munkájuk, életük és a külvilág viszonyaira. Ez a háttérben lappangó esszenciális közösség hívta életre a kiállítás ötletét.

A Kiállítóház pincetermeiben Somogyi Laura Szökés című installációja látható, ahol térbeli cérna-rajzokon elevenednek meg egy szökés mozzanatai. A mű hely-specifikusnak nevezhető; a helyszín nyújtotta adottságok inspirálták és formálták. A sötét, folyosó-szerű pincehelyiségben alakokat látunk, amint az akciófilmekből jól ismert alaphelyzetet felidézve menekülnek. Széles mozdulataik összeolvadnak, mintha egyazon figura mozgásfázisait látnánk. A rajzok üres körvonalakként lebegnek a levegőben, felkeltve azt az elbizonytalanító paradox hatást, hogy kifelé-felénk futnak-e vagy befelé-el tőlünk. Miként abban sem lehetünk egészen bizonyosak, ha megpróbálunk elszökni valami elől minden igyekezetünk ellenére nem kerülünk-e mégis egyre közelebb és közelebb hozzá.

Szabó Dorottya festményein a varrás, a hímzőfonal használata intenzíven érezteti hatását: a tűszúrta nyomokon átszivárgó festék, a sablonpauszok leegyszerűsített rajzolatai, a festékrétegek finom árnyalatai teremtik meg munkáinak sajátosan leegyszerűsített karakterét.
A képek kiindulópontjaként használt tárgyak és személyes élmények hétköznapisága átértelmeződik, időtlenné válik. A sokértelmű, titokzatos világ kitárul: felidéződnek az emberi lélek, a személyes múlt és a kultúra emlékei, saját sorsok kérdései fogalmazódhatnak meg.
Ezen a kiállításon, előkerül egy eddig elhalványult gondolati szál is, amely a korai varrást használó munkákból merítkezik. Megkísérli körülírni a közös nevezőt Somogyi Laura munkájával.