Idő-vesztő. Múlt-vesztő. Rend-vesztő. Vesztő-múlt. Vesztő-idő. Vesztő-rend. Múlt-idő. Idő-rend. Rend-vesztő-idő. Idő-vesztő-rend. Múlt-vesztő-rend. – Folytatásra kérjük. Játsszon a szavakkal! És miközben párosítja, tologatja őket ide-oda, engedje, hogy a kialakult új fogalmak elragadják a gondolatait.

Ahogy Mikszáth Kálmán, a nagyközönség kedvence, a fényképek és az árnyképek írója is helyén valónak találná.
Mikor Mikszáth Kálmán megírta A fekete város című regényét, legutolsó műveinek egyikét, a magyar irodalmi közéletet még mindig foglalkoztatta, hogy vajon miként értelmezhető az 1906-ban elkészült Fekete ország című Babits-vers és vajon miről szólhat az 1907-ben megszülető Fekete zongora című, a kortársak többsége szerint érthetetlennek tartott Ady-vers.
1909–1910-ben Mikszáth A fekete város című regényében a Rákóczi-kori Lőcsét festette feketére. És nyilvánvaló áthallással – hisz erről több levelében is vallott – a 20. század eleji új világot, a modern, urbanizálódott kor eljövetelét is sötétre színezte. Halálának 100. évfordulóját A fekete város sajátos értelmezésű kiállításával ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum.

©Mikszáth Kálmán Fekete városai

A kiállítás nem a teljes Mikszáth-életművet tekinti át, hanem – a legújabb kánon-átrendeződés és kutatási eredmények, valamint a Felemelő évszázad című emlékév tematikájának figyelembe vételével – Mikszáthnak a polgárosodásról, az urbanizációról való gondolatait; időkezelésének, a történeti nagyság és személyiség billenékeny értékelésének, a múlt- és jelenértelmezésnek a kérdéseit, valamint ezeknek a megváltozott történeti korszakokban torzuló, kisebbített vagy épp felnagyított képeit mutatja be az idős kori Mikszáth-művek (A fekete város és az 1905–1910 közötti, városi tárgyú publicisztikájának legfontosabb kérdésköreinek összevetése) alapján.