Vajon mi okozza, hogy a lazacok vándorlása még az űrből is látszik, és melyik az a rovar, amely a dzsungel legnagyobb büféjét egymaga életben tartja?
Gergye Krisztián (nem csak tánc) társulata az elmúlt években a kortárs színházi élet jelentős alkotóműhelyévé nőtte ki magát. A 2001 óta létező, s a művészeti vezető nevével fémjelzett társulat mottója, a „nem csak tánc“ a műhely sokirányú közelítését tükrözi a kortárs táncművészet általuk képviselt egyedi formanyelve és megnyilatkozási lehetőségei felé.
Legújabb bemutatójuk, a Zaccjósda folytatja a bábművészet és a mozgás kapcsolatát összművészeti kontextusban a figyelem fókuszába helyező előadásaik sorozatát. A „bábszínház felnőtteknek“ műfajú előadás „tárgyimitátora“ és főszereplője Tárnok Marica báb- és előadóművész, aki hosszú évek óta Gergye Krisztián előadásainak meghatározó egyénisége, társulatának kreatív alkotótársa.
A Zaccjósda háziasszonya a szent és profán – pap(nő) és bolond, ősanya és jósnő, mester(asszony) és tanítvány, aktor és rezonőr – szerep kettősségében feltűnő Tárnok Marica, aki végigkalauzolja a közönséget egy sajátos beavatás-szertartáson. Feltárul előttük egy elsőre azonosítatlan objektumokat és tárgyakat rejtő kiállítás, amely önmagában is képzőművészeti értéket képviselő installáció. Miközben tudatos élvezői és tudattalan alkotói vagyunk az építménynek, a szereplők mozaikosan kibomló történetei allegorikus sorstörténeteket idéznek elénk. A Zaccjósda így a keleti tanításokhoz hasonló „jóslat-élménnyel“ ajándékozza meg a nézőt.