Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Nem vitás, hogy különleges élmény vár mindazokra, akik február utolsó estjén átadják magukat mindannak, ami a távoli Haitiről érkező Ti Coca és zenekara, a Wange-Neges jóvoltából belengi a Fesztivál Színházat.
Szenvedélyes előadásmód, különleges énekhang, kultúrák találkozása – lehetne összefoglalni röviden az estet… de mégsem lehet, mert évszázadok hagyományait, egy sokáig ismeretlen, távoli ország tradícióit lehetetlen néhány szó nyomán megismerni. Bele kell kóstolni!
©Ti Coca, együttes
Ti Coca, együttes
Haiti annak ellenére sokáig ismeretlen volt a nagyvilág számára, hogy történelmét gyarmatosítások, rabszolgalázadások színesítették, kultúrájára számos népcsoport hatott. Az ország lakosai többek között indián, spanyol, afrikai és francia származásúak, akik mindig is előszeretettel zenéltek. David Mettelus gyermekkorában a kisüveges üdítőitalról kapta becenevét, akkor még nem is sejtve, hogy évtizedekkel később ezen a művésznéven ad majd ízelítőt az említett kultúrából szerte a világon. Ti Coca harminc éve alapított zenekarával, a Wanga-Neges nevű formációval hazája hagyományaihoz, a tradicionális dallamokhoz nyúlt vissza, melyek sokszínűségére, a szimbolikus összetettségekre már a névválasztás is utal: a Wanga-Neges kreol nyelven kolibrit jelent, ez a kis madár pedig a szerelmi varázslatok egyik kelléke a vudu vallásban. A néhány fős együttes harminc év után is hű az elveihez, fellépésein többnyire akusztikus hangszerek segítségével mutatja be Haiti zenéjét, s bár a nyelvet sok esetben nem érti a hallgatóság, a dallamok, a zene magával ragadó hangulata és Ti Coca egyedülálló orgánuma érthetően mesél a szigetországban élő emberek életéről.