2017. október 23. - hétfő

Nouvelle Vague (F) – Couleurs sur Paris

Kinyomtatom...
Helyszín: 
A38 Hajó
Jegyár: 
5600 Ft, 5000 Ft (elővételben)
Időpont: 
2011. április 1. 20:00
Nouvelle Vague, együttes

A francia Nouvelle Vague tavaly szeptemberi fellépése után ismét az A38 Hajón! A zenekar ezúttal teljesen új koncertprogrammal, a 2010 végén megjelent, a francia posztpunk-korszak legnagyobb slágereit feldolgozó Couleurs sur Paris című lemez anyagával érkezik. A számok újak, a hangulat és a nagyszerű énekesnők a régiek – itt az ideje, hogy egy újabb forró klubkoncerten élvezzük a Nouvelle Vague egyedi feldolgozásait.

Bár a nosztalgia mindig valami gyanús dolog, amiből sosem sül ki semmi jó, a Nouvelle Vague puszta léte alapjaiban cáfolja ezt a tételt. Mert ez a ragyogó énekesnőkkel kiegészülő francia duó, Marc Collin és Olivier Libaux kettőse úgy nosztalgikus, hogy egyetlen pillanatig sem ciki, és úgy tölti meg újra élettel a hetvenes-nyolcvanas évek punkját és újhullámát, hogy még az is átadja magát a varázsnak, aki egyébként zsigerből rühelli a nosztalgiát, a punkot, a bossa novát vagy a feldolgozásokat. Ehhez nem kell más csak:

  1. egy zseniális ötlet: dolgozzuk fel az angolszász punk és New Wave klasszikus slágereit, de úgy, hogy még szerzőjük se ismerjen rájuk. Fordítsuk át az egészet leheletfinom bossa novákba, elegáns akusztikus hangszerelésekbe, hogy az eredeti nyers vadság helyett inkább a hűvös és melankolikus elegancia legyen a vezérelv.
  2. egy állati jó és jellemző név: ami egyszerre idézi meg a hatvanas évek elejének nagyon laza és nagyon cool francia filmjeit, a nyolcvanas évek brit New Wave-jét és a brazil zene ötvenes évek-beli forradalmát, a bossa novát (ami szintén "új hullámot" jelent).
  3. ragyogó érzékkel kiválasztott számok: a Clash Guns of Brixtonjától a Joy Division Love Will Tear Us Apartjáig, az Echo and the Bunnymentől a Bauhausig a korszak legjobb, feldolgozásra leginkább méltó darabjai.
  4. elegáns és kulturált hangszerelés: finom akusztikus megoldások, elegancia, hűvös visszafogottság.
  5. és végül nagyszerű énekesnők: kezdetekben a csodás Camille és az elbűvölő Phoebe Killdeer (akik már sajnos nem lépnek fel a Nouvelle Vague-gal), illetve manapság az extravagáns Marianne Elise, Melanie Pain vagy Nadeah Miranda, akik remek hangjuk mellett nem mindennapi egyéniségükkel is gazdagítják a számokat.

A nagy ötlet 2002-2003 környékén szállta meg Collint és Libaux-t, és nem telt bele egy év és néhány koncert, meg is jelent az első Nouvelle Vague-lemez. A fantasztikusan jól eltallt feldolgozások, és a rafinált franciás image azonnal elöprő és revelatív sikert hoztak a zenekarnak. A második album címét egy Jean-Luc Godard-filmből kölcsönözték (Bande a part - Külön banda), és bár fenyegetett az önismétlés veszélye, a jól felépített album talán még az elsőnél is nagyobb sikert aratott.

Collin és Libaux azóta is fáradhatatlanul dolgozik: 2007-ben a kitűnő downtempo-sorozatnak, a Late Night Talesnak hoztak össze egy válogatáslemezt, 2008 őszél pedig megjelent a Hollywood - Mon Amour. Ez utóbbi a legnagyobb nyolcvanas évek-beli filmslágereket értelmezi újra a már jól megszokott Nouvelle Vague-stílusban, köztük a Realityt, az Eyes of the Tigert, a When Doves Cryt vagy a Flashdance főcímdalát.

Időközben megjelent a harmadik Nouvelle Vague sorlemez, amelyen a zenekar igencsak emelte a tétet: a lemezre válogatott dalok szerzőinek egy része is szerepel, köztük Martin Gore a Depeche Mode-ból, Ian McCullough az Echo and the Bunnymenből, Terry Hall a Specialsből, és egy szám erejéig Barry Adamson is tiszteletét tette a stúdióban.

Hiába ízig-vérig francia (vagy inkább franciás) zenekar a Nouvelle Vague, sokan kárhoztatták, hogy túlságosan is az angolszász pop-punk felé fordul. És valóban: az eddigi öt feldolgozáslemezen csak elvétve találtunk francia zenekart – az egyetlen kivétel talán a Plastic Bertrand volt. Ám a Nouvelle Vague legutóbbi, 2010 végén megjelent albuma után a helyzet gyökeresen megváltozott. Az új lemez már címével is (Couleurs sur Paris) a nyolcvanas évek francia posztpunkját idézi: az Oberkampf azonos című, klasszikus punkhimnusza igazi korszakjelző darab. Collin és Libaux egy teljes lemezen tiszteleg a korszak előtt: Marie France-tól vagy Étienne Dahótól a Rita Mitsoukón és a Taxi Girlön át az Indochine-ig és a Mano Negráig vagy éppen a Noir Désirig tart az ív, amellyel összefoglalják a nyolcvanas évek francia újhullámát és posztpunkját. A vendégelőadók és közreműködők névsora épp ilyen parádés: a kortárs francia pop legnagyobbjai, köztük Camille, Vanessa Paradis, Jeanne Cherhal és Soko.

Bár a Nouvelle Vague már többször fellépett Magyarországon, többek között az A38 Hajón is, ezúttal teljesen új, a Couleurs sur Paris anyagára épülő koncertprogrammal érkezik. Collin és Libaux mellett természetesen élő zenekar, illetve nagyszerű énekesnők adják elő a Nouvelle Vague összetéveszthetetlen hangulatú feldolgozásait.

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

logo

Meghökkentő helyszínek, rendhagyó kísérletek, kihagyhatatlan programok a Fesztivál utolsó négy napján is, szerte a városban!

plakát

Könnyűzenei csemegék a CAFe Budapesten.