Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
Az író "A legközelebbi vészkijárat" című könyvének dedikálással egybekötött bemutatóján Olen Steinhauerrel Tracikievicz Zsófia (könyvei szerkesztője) beszélget.
A trilógia első kötetének (A Turista, 2010) végére Milo Weaver különleges ügynök elveszíti a családját: felesége magával viszi közösen nevelt kislányukat, és elköltözik a férfitől. A második kötetet olvasva hasonlóan izgalmas történetbe csöppenünk:
©Olen Steinhauer: A legközelebbi vészkijárat
Weavert új és bizalmatlan főnöke teszteli, hiszen korábbi kudarcai ellenére túl tapasztalt ügynök ahhoz, hogy a megbízói lemondjanak róla. Ismét a terepen dolgozik: New York, London, Berlin, Zürich, München és Budapest között ingázik. Egyik feladata egy tinédzser megölése. A lány nagyon hasonlít kislányára, ezért képtelen az utasítást végrehajtani. Segítségével megtalálják a téglát az ügynökségben, s egy másik Turistával is sikerül megküzdenie. A trilógia második kötete ennek a túlfeszített időszaknak a története. Milo Weaver azt a munkát végzi, amelyhez a legjobban ért, ám ez a munka eltávolítja családjától. Reménykedjünk benne, hogy kémtörténetünk esendő hőse egyszer hazatalál…