2011. június 24-én 16 órától új időszaki kiállítás látogatható a Néprajzi Múzeumban "Nők, szőnyegek, háziipar" címmel.

Egyes paraszti közösségekben a gyapjúszőnyegek a női kelengye kiemelkedő darabjai voltak, melyeket a tisztaszobában a vetett ágyra, az asztalra terítettek; velük az alkalom ünnepélyességét hangsúlyozták, családi fotókon háttérként szolgáltak. A 19. század harmadik harmadában tudósok és politikusok figyeltek fel a népművészet más alkotásai mellett a szövött szőnyegekre is – felfedezve bennük az esztétikai értéket, és meglátva a paraszti, női munka integrációs lehetőségét is. A Néprajzi Múzeum kiállítása, amely a Felemelő évszázad elnevezésű országos programsorozathoz kapcsolódik, a paraszti háztartásokban készített szőnyegeket a 19. század vége háziipari törekvéseinek tükrében, azzal együtt mutatja be. Egész Európában háziipari intézkedések segítették, hogy a nők kézimunkájuk révén keresethez jussanak, kiemelkedjenek a szegénységből (tanműhelyek, tanfolyamok alapítása, szövőszékek kiosztása, mintalapok terjesztése, kiállítások és bazárok szervezése).

©Nők, szőnyegek, háziipar
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Nők, szőnyegek, háziipar

A kiállítás az Osztrák–Magyar Monarchia egészét átható integrációs törekvéseket annak soknemzetiségű gazdagságában mutatja be: így a máramarosi román, bánáti és bácskai szerb, román, sokác és bolgár szőnyegek mellett megjelennek a székely és bukovinai székely úgynevezett festékes szőnyegek is, érdekesen mutatva a tárgyak sokszínűségét, a technikai és funkcionális azonosságokat és különbségeket.

A kiállítás a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményéből válogatva mutatja be a 19. század tárgyi örökségét, de mutatja az örökség összegyűjtésének folyamatát és az újabb átgondolásokat, újabb alkalmazásokat is – a kiállítás Ardai Ildikó iparművésznő szőnyegeivel zárul.

A tárlat alapvetően nőkkel kapcsolatos társadalom- és ipartörténeti folyamatokat mutat be, érintve a 19. századtól megváltozó női szerepeket, a női munka gazdasági integrációjára tett kísérleteket. Alapvetően nők által készített tárgyak jelennek meg a tárlaton.

A kiállítás látványtervezője és rendezői szintén nők, és fontos célközönségét is a mai nők alkotják. Számukra különösen vonzó a tárlat, ha érdeklődnek a női sorsok, tárgyak, történetek iránt.

Ugyanakkor a kiállítás a 19. századi magyar történelem felé nyitott érdeklődők figyelmére is számít: számukra a háziipari intézkedések, a helyi kezdeményezések és a 19. századi kiállítások bemutatásával fontos új kutatási eredmények jelennek meg; a kiállítás alapvetően a néprajzi tárgyak és a történelem folyamatainak összekapcsolására vállalkozik.

A társadalom egy részében nagyon erős a kézművestárgyak, a természetes anyagok iránti érdeklődés. Egyéni alkotóként vagy iskolai, szakköri keretekben sok nő sző. Számukra ez a kiállítás fontos dokumentumokat, előzményeket mutat be, megismerhetik a szőnyegek típusait, eredeti előállítási formájukat, funkciójukat. Az eredeti műtárgyakból inspirációt nyerhetnek kézműves-tevékenységükhöz. Ez az érdeklődő réteg széles, hiszen a festékes szőnyeg szövése sok szakköri és kézműves-szakközépiskolai képzés tananyaga. A – tágabb értelemben vett – szőnyegek iránt érdeklődők szintén célközönségét jelentik a tárlatnak.