Folytatódik az OTP Klub világzenei koncertsorozata. November 24-én a Művészetek Palotája színpadán a spanyol, kortárs flamenco egyik legnagyobb alakját, a gitáros Tomatitot láthatjuk!

Ő az, akinek a műfaj olyan legendái, mint az énekes Camarón de la Isla és a gitáros Paco de Lucía sem tudtak ellenállni. Tomatito (José Fernández Torres) 1958-ban született az andalúziai Almeríában, a flamenco legfőbb lelőhelyén. Nagyapja és annak testvére épp oly jelentős flamenco gitárosként volt számon tartva, mint édesapja és nagybátyja. A kis Tomatito életében így mindennapos élmény volt ez a zene, és nem csak családi körben, hanem a város klubjaiban is gyakran együtt játszott rokonaival. Tizenkét éves korában Málagába költözött a család, akkor és ott kezdődött Tomatito professzionális karrierje, a felkapott flamenco bárokban. Három évvel később a Taberna Gitanában hallotta meg a huszadik századi flamenco két óriása és megújítója, az énekes Camarón de la Isla és a gitáros Paco de Lucía, akiknek annyira megtetszett a játéka, hogy bevették a zenekarukba. Tomatito így már tinédzserként a flamenco élő legendáival turnézhatott a világban. Néhány év múltán Paco de Lucía szóló karriere építésébe kezdett, de Tomatito – immár vezető gitárosként – Camarónnal maradt, annak 1992-ben bekövetkezett haláláig. Az együtt töltött években tucatnyi lemezük jelent meg: a Como el Agua, a Calle Real, a Viviré és a Potro de Rabia y Miel címűn Paco de Lucía is játszott; de még ezeknél is sikeresebb volt a rock, a dzsessz és a keleti zenék által is befolyásolt La Leyenda del Tiempo és a Royal Filharmonikus Zenekarral felvett Soy Gitano, mely az első spanyol aranylemez lett. A tüdőbajban elhunyt Camarón halála után az volt Tomatito első gondolata, hogy felhagy a zenéléssel, és inkább kereskedőként boldogul, annyi más cigányhoz hasonlóan. Úgy érezte, a közönség sem lehet rá kíváncsi egyedül. De még abban az évben kapott egy felkérést, hogy Elton John előtt játsszon annak spanyol turnéján, és olyan pozitív fogadtatásban részesült, ami kaput nyitott szóló pályafutása előtt. Az azóta eltelt két évtizedben Tomatito a tradicionális és a fúziós flamenco területén egyaránt kirívó albumokkal bizonyított. Követői a modern flamenco úttörőjeként tekintenek rá, aki úgy képes feszegetni a műfaj határait, hogy közben megőrizze annak önazonosságát. Azt a varázst, azt a személyességet és azt az intimitást, amely megteremti az előadó és a befogadó közötti totális azonosulást, a flamenco katarzisát, az úgynevezett duendét. Kísérte napjaink legjelentősebb flamenco énekeseit – így például Duquendét vagy Potitót –, számos színházi- és filmzenét írt, többek közt Tony Gatlif Vengójához, melyért César-díjat kapott. Kollaborációi közül a dominikai dzsesszzongorista Michel Camilóval közös munkái a legszembetűnőbbek. 1998-ban a barcelonai dzsessz fesztiválon játszottak együtt először duóban, a következő év végéig azonban mintegy negyven koncertet kellett adniuk, a karib zene, a dzsessz és a flamenco addig ismeretlen ötvözetével. 2000-ben Spain, 2005-ben Spain Again címmel látott napvilágot közös albumuk. Az Aguadulce és Sonanta Suite című albumaiért a legrangosabb elismerést, a Grammy-díjat is elnyerte. Tomatito a Művészetek Palotájába tradicionális flamenco együttesével érkezik, hogy beavasson abba a páratlan mágiába, amihez az ének és a gitár, a taps és a táncosok sarkának kopogása bőven elég.

Az együttes tagjai: Tomatito – gitár, El Cristi – gitár, Antonio Losada – ütőhangszerek, Paloma Fantova – tánc, Simon Roman – ének, Kiki Cortinas – ének.