Az ősz egyik legizgalmasabb projektjének ígérkezik a Szépművészeti Múzeum Textúra 2014 elnevezésű előadássorozata.

Az elmúlt évi „Ganymed Goes Europe” nemzetközi projekthez hasonlóan a mostani Textúra 2014 is egy összművészeti kísérlet a műfajok közötti határok átjárhatóságáról. 10 elismert hazai író egy-egy, a Múzeumban látható műalkotást kiválasztva, azt inspirációs forrásnak használva alkotott 10 új irodalmi művet. A szerzők ezen szövegeit rövid egyszemélyes jelenetekké alakítva színészek adják elő a Múzeum tereiben, az adott műalkotás előtt. A jeleneteket a színészek rövid szünettel újra- és újrajátsszák, azaz a néző semmiről nem marad le, saját tempójában mozoghat szabadon az egyes színek között.
Idén Pelsőczy Réka színházrendezőt, és Török Ferenc filmrendezőt kérte fel a Szépművészeti Múzeum a projekt levezénylésére. Az irodalmi szöveg, a színészi előadás és a képzőművészeti alkotás találkozása szokatlan és izgalmas élményt kínál, melyben egy-egy festmény vagy szobor egészen új értelmezést nyer.

Premier: szeptember 25., további előadások: október 2., 21., november 11., 19., 25.

10 író: Bartis Attila, Bán Zsófia, Garaczi László, Jókai Anna, Kiss Noémi, Pari Nagy Lajos, Szabó T. Anna, Térey János, Tompa Andrea, Závada Pál
10 színész: Borbély Alexandra, Fodor Annamária, Kováts Adél, Pálfi Ervin, Pindroch Csaba, Simon Kornél, Szabó Kimmel Tamás, Szalontay Tünde, Téby Zita, Trokán Nóra
10 képzőművészeti alkotás: Franz Xaver Messerschmidt: Karakterfejek, Giovanni Antonio da Pordenone: Szent Márk evangélista, Jules Bastien-Lepage: Halottak napja, Oscar Kokoschka: Veronika kendője, Hortesznakht múmiája, Lorenzo Lotto: Az alvó Apolló a múzsákkal és az elröppenő hírnévvel, Pieter De Hooch: Levelet olvasó lány, Giuseppe Cesari: Diana szarvassá változtatja Akteónt, Lucas Cranach: Salome, El Greco: Krisztus az olajfák hegyén

Eredmény: kétszer öt jelenet, két különböző rendezői látásmódban, mégis összefüggő történetet imitálva. Szabad asszociációk, dramaturgiai fortélyok, titkok és rejtvények a múzeum templomokat idéző fantasztikus tereiben. Mindezt rengeteg humorral, semmiképp sem patetikusan. A darabok önmagukban is rendkívül izgalmasak. Együtt, egy estén pedig felejthetetlen élményt nyújtanak: különleges írói és rendezői látásmódokon keresztül egy-egy szobor vagy festmény eddig nem is sejtett, valós és újraértelmezett rétegeibe pillanthat bele a néző. Az biztos, hogyha valaki részt vesz egy ilyen estén, akkor soha többé nem lesz képes ugyanúgy tekinteni arra a bizonyos képzőművészeti remekműre.

"Miután leginkább múzeumokban, főleg képtárakban érzem magam teljes békességben, a színházért is felettébb rajongok, ráadásul még olvasni is kedvvel szoktam, így nagy elánnal fogtam ehhez a speciális munkához. Most, hogy már hónapok óta benne vagyunk a munkában, már azt is tudom, mennyi örömöt okoz, remélem nem csak nekünk, majd a nagyközönségnek is. Határokat átlépni fantasztikus érzés, pláne ha festészet és irodalom, szobrászat és színház, film és építészet határterületein egyszerre bolyongunk. Valójában semmi másra nem vágytam, mint ilyen titokzatos helyeken sétálni, s néha közben megnyitni érzékelésünk legvadabb tartományait.” (Török Ferenc rendező)

„Szeretem a kulturális ínyencfalatokat. Ez a feladat az. Ez a munka mindenkit kimozdít a napi rutinból, a múzeumot, a színészeket, az írókat, minket és a nézőt is. Szeretek a Szépművészetibe járni, jók ezek a terek, és hogy a falakon lógó képekkel kapcsolatba kerülhetek, az valahogy engem is megemel. Jó érzés általam szeretett és ismert vagy kevésbé ismert írókkal szorosabb kapcsolatba kerülni. Tetszik, hogy az írók ennyire komolyan vették a munkát, érezhetően fontos számukra, mi alakul ki belőle, hogyan formálódik élővé a szövegük. Nyitottak és segítőkészek a kérésekkel, esetleges szöveg-átalakításokkal kapcsolatban. Aminek külön örülök, hogy Török Ferivel együtt lehetek. Színészként dolgoztam már vele, azt is szerettem, de ez egy másik szituáció. Gyors az agya, szórakoztató, és ami nagyon ritka: nem versengünk, hanem elfogadjuk egymást. Közös segítségünk van a látvány létrehozásában: Juristovszky Sosa, aki mindkettőnknek régi ismerőse. Szerintem jó hármast alkotunk. A múzeum részéről, a produkciós vezető Schlett Anna és munkatársa Csiszár Kinga, teljes értékű munkatársak, hihetetlen, hogy birkóznak meg a számukra idegen színházi háttér megszervezésével és egyéb teendőkkel napi munkájuk mellett.” (Pelsőczy Réka)