Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
A rendező, Martin Scorsese neve már igazából biztos sikert garantál, még akkor is, ha korábban nem igazán készített családi filmeket. Scorsese megint jött, látott és győzött, hogy egy ilyen közhellyel éljek. Ha nem is sikerült az Oscart elvinni, mint a legjobb rendező, vagy legjobb film, azért A lelményes Hugo így is sok díjat bezsebelt, és méltó ellenfele volt A némafilmesnek. Nem mellesleg pedig emléket állít egy igazi zseni előtt, aki nélkül talán ez a film sem készült volna el. Ő nem más, mint Georges Méliès.
