Európa újra mozizni megy!” – Tizedik alkalommal rendezik meg az egyik legnagyobb összeurópai filmünnepet, amelyen tavaly 40 ország 700 mozijában több mint 90.000 néző vett részt.
Egy fergeteges bohózat a József Attila Színház színészeinek előadásában. A címről mindenki rögtön a Miniszter félrelép című darabra, avagy az ebből készült filmre asszociál – és nagyon jól asszociál, mert ezt is, azt is Ray Cooney írta - ezt Michael Barfoottal együtt.
Hiába no, emencipálódnak a nők és már nem ritka, ha valaki – nő létére magas pozícióba kerül. És hát mit tegyen egy nagyon elfoglalt – élete, avagy asszonyi kisugárzása teljében levő nő egy valószínűleg már éppen nem szenvedéllyel teli házasságban – ha mondjuk, egy férjénél kissé fiatalabb férfin akad meg a szeme, aki úgy néz ki – házas ember létére is – benne lenne a mókában? Hogy éppen a brit alsóházban, avagy felsőházban kellene lennie az államtitkár asszonynak? Vagy hogy a férfi a pont az ellenfél pártjának prominens tagja? Ezek apróságok, nem politikai vitára készül az államtitkár asszony, hanem egy szenvedélyes találkozóra.
Az este jól kezdődik, a szállodai szobába megérkezik a nő, megérkezik a férfi, úton a szobaszervíz a megrendeléssel – és hogy még nagyobb legyen a „hangulat”, az államtitkár asszony elhúzza a szoba függönyét, hogy a csodálatos kilátást a partnerének megmutassa – és jaj, a hatalmas, panorámás, felülről lefelé nyíló-záró ablak keretén egy férfi. Felsőteste a szobában, deréktól lefelé kint az erkélyen, a lecsukódó ablak osztja így ketté – és nem mozog, nem beszél, nincs pulzusa. Halott.
Az államtitkár asszony esetében is – akárcsak egy férfi miniszternél – kinek kell a csávából kihúzni a főnökét? Hát a titkárnőnek, a személyi asszisztensnek, vagy akárhogy nevezzük. Megérkezik a buzgó, szürke, aszekszuális (ránézésre legalábbis), a nőiesség külső jegyeit alig mutató, anti-modell öltözetű nő, aki mindent, de mindent megtesz; aki mindent, de mindent úgy mond, ahogy a főnöke kívánja, akarja.
A félreértések megtörténnek. A kontraszt a csinos, talpraesett államtitkár asszony és esetlen titkárnője között hatalmas – amiben azonban nincs különbség: Pikali Gerda ugyanolyan remekül alakítja szerepét, az államtitkár asszonyt, mint Szabó Emília a titkárnőét.
Abból lehet játszani, ami leírva van: az ideges igazgató (Quintus Konrád), a gyors eszű és pénzéhes pincér (Horváth Sebestyén Sándor), az ellenzéki főtanácsadó hisztériás, féltékeny felesége (Kónya Merlin Renáta) kiaknázzák szerepük lehetőségeit. Partnerek a két nő – főnök, beosztott – történéseiben.
Én kicsit sajnáltam az ellenzéki főtanácsadót – színesebb karaktert adtam volna neki. Lehetett volna félénk, avagy rámenősebb, tarthatott volna jobban a feleségétől vagy … és a ruhája: esetleg beöltözve az éjszakai horgászáshoz, vagy éppen kicsit „parlamenti stílusú” (bár, hogy öltöznek az angol Tisztelt Házban? Bevallom, nem tudom).
De legjobban a férjet (Lábodi Ádám) sajnáltam – na, nem a kikapós felesége miatt, hanem a szerepe miatt: szerintem nagyon elnagyolt alak.
Befejezésképpen: én még ilyen „élethű” hullát (Horváth Barnabás) még nem láttam, mint ebben a darabban! No és a betegápoló! – mondhatnám, hogy ilyen kerek feneket se láttam színpadon – de nem ez a lényeg: kérlelhetetlen házi betegápolóként (Chajnóczki Balázs) remek.
Bohózat. A darab a bohózat ismert elemeit alkalmazza – sejtjük a darab végét, tudjuk, hogy nem vérre megy a játék – az fogja magát jól érezni nézőként, aki nevetni akar, élvezni a poénokat, helyzeteket!
A színházi produkció alkotóit, rendezőjét is elismerés illeti a darab színrevitelében.
További információk a színház oldalán
