Jakatics-Szabó Veronika festményei egy város-világ részei, felvillantott képei és történetei. A festőnő magát „urbanus pictus”-nak, azaz városi festőnek vallja, aki a saját személyes városi élményeit festi a gyerekkor rácsodálkozó elfogulatlanságával, felhasználva akkori emlékeit a városról, így teremtve egy sajátos, városi „magánmitológiát”.