Bemutató október 6-án a Budaörsi Latinovits Színházban.

Az arab éjszaka, legalábbis a közhelyszótár szerint kalandos, fűszeres, és – főleg – buja. Schimmelpfennig arab éjszakájának színhelye azonban egy – közelebbről meg nem nevezett, de hát ezeket képtelenség közelebbről megnevezni – német középnagyságú város lakótelepe, amiről szintén sok mindent tart számon a közhelyszótár, de a fűszer és pláne a bujaság aligha tartozik az ismérvek közé.

A kaland talán igen, elvégre szellemi, azaz képzelt kaland is akad bőséggel ezen a világon, kivált az afféle világvégéken, mint egy közepes méretű város lakótelepe, ahol hőseink élnek, legalábbis ők úgy tudják, hogy élnek, és ezt hol csodálkozó örömmel, hol durcás mélabúval veszik tudomásul. Élnek, álmodoznak, fölébrednek, körülnéznek, aztán visszaalszanak, hogy tovább álmodhassanak. A múltjukról, ami, ahogy egyre távolabbra kerül, egyre színesebb és bujább lesz, a jövőjükről, ami, ahogy egyre közelebb kerül, egyre kisebb és kisebb lesz – és végül a jelenükről, ami elmúlik, mielőtt elkezdődött volna, csak egy pillanatig tart az egész – de az a pillanat telis de teli álommal, vággyal.
Az előadás az S. Fischer Verlag, Frankfurt am Main és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynökség, Budapest engedélyével jött létre.

Rendező: Forgács Péter
Zene: Kéménczy Antal
Közreműködik:
Földes Tamás m.v., Szabó Irén m.v., Horváth Csenge e.h., Brasch Bence e.h., Chován Gábor
Következő előadások: október 7., 20.