Kiállítás megnyitó a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Kiállításunk centrumában annak a kérdésnek a megválaszolása áll, hogyan alakult, formálódott át újra meg újra „a költő" nemzeti emlékezetben megőrződő alakja a társadalom különböző rétegeiben, az irodalom, a képzőművészet, a politika által használt motívumokban, szólamokban, a hagyományőrzés retorikájában. A cím az Apostol önjellemzéséből való: ...alatta a sötét homloknak / Két fényes szem lobog, /Mint két bolyongó üstökös, / Mely nem fél senkitől /S melytől mindenki fél. Tekintete / Mindég messzebb, mindig magasbra száll. 

A Petőfi-kultusz alakváltozatait a négy kiemelt évfordulóra (1899/1923/1949/1973) – sokszor állami pályázat, közösségi felkérés nyomán – készült művek bemutatásával érzékeltetjük. Képzőművészeti alkotások, festmények, szobrok, grafikák, díszkiadások és alkalmi kiadványok, emlékbeszédek idézik meg a négy korszakot, amelyeket elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeum gazdag gyűjteményeiből válogattunk. Ízelítőt nyújtunk a köz- és magántérben megfogalmazott Petőfi-képből, annak többszólamúságából. Az ív a magyar történeti festészet hagyományától (Madarász Viktor) a 48-as elvek iránt elkötelezett fiatalabb nemzedéken át (Thorma János, Hegedüs László, Rudnay Gyula, Csók István) a második világháború után induló pályájú, majd háttérbe szorított generáció (Ferenczy Béni, Csernus Tibor, Kondor Béla) megszólaltatásáig, illetve a máig sikeresen alkotó művészek,  az 1973-as feszült légkörben, Petőfi szellemében áttörést követelő fiatal alkotók (Lakner László, Maurer Dóra, Tót Endre) egy-egy munkájának bemutatásáig húzódik.

Ezt a magas minőségű műtárgyegyüttest egészítik ki a művészettörténet határterületére eső, különféle populáris műfajok, az alkalmazott grafika izgalmas, sokszor giccsbe hajló példái, illetve az ünnepekre készült emléktárgyak, népi faragványok, amelyek fontos lenyomatai az egyes korszakok műveltségének, vizuális kultúrájának. Múzeumi nyelvre átfordítva: a történelmet megidéző, az évfordulókra készülő műalkotások gyakran saját koruk legégetőbb problémáival birkóznak, azokat közvetítik az utókornak. A műtárgyválogatásban ezért törekedtünk, hogy ritka, egyedi érdekességű példákat válasszunk. A tárlat feliratozása ezért eltér a múzeumi terekben megszokottól. Arra teszünk játékos kísérletet, hogy a látogató kisléptékben modellezhesse, nyomon követhesse saját ítéletalkotásának folyamatát, azt, hogyan alakítja ki véleményét, milyen szöveges és képi információk szükségesek és relevánsak számára, hogyan formál véleményt egy-egy műalkotás.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő évtizedekben a nemzethalál gondolatával azonosított „Petőfi halála” téma tiltólistán szerepelt, allegorikus jelentésű, piétaszerű ábrázolásokon kapott csak helyet. A kiegyezés után elsősorban a populáris grafikában, szobrászatban, illetve néhány monumentális festményen fogalmazódott meg a polgári hőskultusz. Legismertebb példája Madarász Viktor sok kritikát kapott Hazám című festménye (1875), amely ugyanakkor a szélesebb közönség körében rendkívüli népszerűségnek örvendett, olajnyomatok formájában, átrajzolva is terjesztették.

A kiállításon bemutatott, ritkán látható fotó- és filmválogatás segíti a négy korszak Petőfi-ünnepei hangulatának megidézését, a művészi vízióval szemben a valóság érzékeltetését. Ezt szolgálja a Bem–Petőfi-körkép (1897), az 1914-ben és 1922-ben készült nagyszabású filmek, a Föltámadott a tenger (1953) és a Petőfi ’73 beemelése a kiállítás anyagába.

Egy-egy esemény mulandó, de maga az ünnep, az ünneplés gesztusa örök, elpusztíthatatlan. A megemlékezés formái lehetnek közhelyesek, sőt visszásak. Babits írja Petőfi születésének 100. évfordulóján: „...Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak / Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, / mint az olcsó gyertyák.” (Petőfi koszorúi, 1923) Mégis, reményeink szerint, a példák arra ösztönzik a látogatót, hogy a személyes, intim találkozásokat rejtő, vallomásos művek felfedezésén keresztül más szemmel tekintsenek a régmúlt és a jelen Petőfi-ünnepeire. (Petőfi Irodalmi Múzeum)

Kurátor: E. Csorba Csilla, Kalla Zsuzsa

Látvány: Mihalkov György

A kiállítás megtekinthető: 2019. október 29. – 2020. május