A 100 éve született Darvas Ivánra és Makk Károlyra emlékeznek az idei MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon első közös filmjük, az 1954-ben bemutatott Liliomfi felújítottváltozatának kópia premierjével. A Szigligeti Ede művéből született adaptáció máig a magyar filmtörténet egyik legszínesebb legkönnyedebb vígjátékának számít, amit több mint 6,5 millióan néztek meg a hazai mozikban és bő 70 év után sem vesztett semmit a népszerűségéből.

A hősszerelmes vándorszínész, Liliomfi romantikus története az ő szép Mariskájával, illetve mulatságos hadakozása a lány gyámjával, Szilvay professzorral már a némafilmeseket is megihlette. 1917-ben készült az első mozgóképes feldolgozás az 1849-ben íródott bohém vígjátékból Janovics Jenő és Korda Sándor rendezésében, Mészáros Alajos és Rózsahegyi Kálmán főszereplésével. Az 1954-es adaptációt mégsem ez inspirálta, hanem az akkoriban a budapesti Madách Színházban nagy sikerrel futó színdarab. Olyannyira, hogy a színpadon játszott szerepét a filmben is újra megformálhatta Pécsi Sándor, Dajka Margit és Balázs Samu. Azonban a két főszereplőt nem a színpadi változatban közreműködő színészek közül választotta ki a rendezést Bacsó Péter nógatására elvállaló Makk Károly. 

A forgatás idején mindössze 28 esztendős rendező a vele egykorú Darvas Ivánnak szavazott bizalmat, aki a 40-es évek végétől már szerepelt filmekben, de akkoriban még a kamerák előtt és a színpadon is csak epizódszerepeket osztottak rá. Krencsey Marianne pedig a forgatókönyvet - Bíró Yvette és Bacsó Péter mellett - jegyző Mészöly Dezső ajánlása nyomán, sikeres próbafelvétel után került a filmbe. Az íróknak hála az eredeti műben Kolozsváron játszódó történetből balatoni környezetbe ágyazott romantikus vígjáték kerekedett, amit a helyszíncserének megfelelően részben a magyar tenger partján, Badacsonyban forgattak. A felvételek többségét viszont Budapesten, a pasaréti filmgyár udvarán rögzítették, ahol Varga Mátyás díszlettervező tervei alapján teremtették meg az 1830-as évekbeli kisvárosi miliőt.

A Liliomfi a lehető legjobbkor érkezett a hazai mozikba 1954-ben. A Rákosi-korszak sematikus filmjeibe belefáradt közönség végre egy olyan alkotást láthatott, ami nevelő szándék és politikai akarat kinyilvánítása nélkül, tisztán csak szórakoztatni akart, de azt a lehető legmagasabb színvonalon.

„A politikai kurzustól való menekvés filmje volt, egy politikától mentes alkotás az ötvenes évekből. Nem voltak benne kiagyalt szituációk, megkomponált beállítások, s ez a természetesség lehengerlő sikert aratott” – vallotta Makk Károly később a filmjéről, ami a szédületes hazai fogadtatás után, külföldön is elismerésre talált. A rendezőt 1955-ben még Arany Pálmára is jelölték érte a Cannes-i Filmfesztiválon.

Liliomfit háromszor vetítik az idei MOZ.GO Magyar Mozgókép Fesztiválon. A 100 éve született Darvas Ivánra és Makk Károlyra emlékező, klasszikus alkotást június 19-én és június 21-én Veszprémben, valamint június 20-án Balatonfüreden láthatja a közönség. A vetítések részletes információi erre a linkre kattintva érhetőek el: https://mozgokepfesztival.hu/sorozat/liliomfi