Major Kamill kiállítása a Műcsarnok#Box-ban.

Akik a 60-as, 70-es, 80-as években elhagyták az országot, és sikeres képzőművész pályát tudnak magukénak Nyugaton - függetlenül attól, hogy részben vagy egészben magyar képzőművészeti oktatásban részesültek - mégis szinte kimaradnak a magyar képzőművészeti kánonból. Számos kiemelkedő alkotónál, így Major Kamillnál is fennáll ez az anomália, amin a Műcsarnok most nyíló kiállításával is változtatni szeretnének. A magyar képzőművészet - közönség és szakma - gazdagabb lesz azzal, hogy a Műcsarnok szélesebb nyilvánosságának keretei között ismerheti meg Major Kamill művészetét.

A művész és kiállításának kurátora, Mayer Marianna február 25-én, a kiállítás megnyitóján mutatta be a tárlatot.

A pécsi Művészeti Gimnáziumban Lantos Ferenc tanítványaként érettségizett Major Kamill 1972-ben Párizsba érkezett, majd beiratkozott az ottani iparművészeti főiskola grafika szakára, ahol azután hosszú évekig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzte/fűzi a legjelentősebb franciaországi magyar képzőművészekhez, akik között ott van Hantaï Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera, Jean-Pierre Yvaral (Vasarely), Pátkai Ervin, Anna Márk, Lucien Hervé, és még hosszan folytatható lenne a sor. Ebben a közegben alakult és teljesedett ki művészete, ennek köszönhető, hogy bár Magyarországon is kiállított, neve a szélesebb közönség előtt mégsem általánosan ismert idehaza.

A geometrikus absztrakció a pécsi évektől kezdve meghatározó kifejezési mód Major Kamill festészetében, amihez szellemi inspirációt adott az ókori Kelet egyik legismertebb írásos emléke, a Gilgames eposz. Az ékírásos agyagtáblákon fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, hanem piktografikus jelekből és szimbólumokból álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gyakorol a művészre. Major agyag helyett nehezebben megmunkálható fatáblákba vési ki reliefjeit, amelyeken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része monokróm, másokon mindössze két szín jelenik meg. A rácsszerkezetű, hálós képek is pozitív-negatív felületekre épülnek, csakúgy, mint a Hantaï Simonnal közös munka hatására született, gyűrt, kötözött anyagokból, sokszor papírból készült absztrakt kompozíciók. Azonban míg Hantaït a megkötözött, befestékezett csomókból kibontott absztrakt mintázat izgatta, Majornál a csomók térbelisége, plaszticitása lesz hangsúlyos, ahogy a gyűrt, összecsomózott anyagokból antropomorf alakzatok születnek.

A műcsarnoki kiállítás, amelynek legkorábbi műve 1979-ből való, mintegy 30 képen keresztül felvillantja az életút fontos állomásait, ízelítőt adva Major Kamill művészetéből.

2020. február 26. – április 5. - Műcsarnok#Box