Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe.
A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. A keresztre feszítést jeleníti meg első fennmaradt magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom, amelyet közel negyven éve az Országos Széchényi Könyvtár őriz. A verset, amelynek témája az Istenanya fájdalma fia, Krisztus szenvedése láttán, a Leuveni kódex tartalmazza, és 1982-ben, a Leuveni Egyetemi Könyvtárból, csere útján került a magyar nemzeti könyvtárba. Az Ómagyar Mária-siralom az első ismert magyar nyelvű vers. Nem csoda ezért, hogy a kódexszel együtt szinte nemzeti ereklyeként tiszteli a magyar kultúrtörténet.
Az Ómagyar Mária-siralom keletkezési időpontját nem ismerjük pontosan, lejegyzésének idejét is csak paleográfiai ismérvek alapján lehet hozzávetőlegesen megállapítani, minthogy egyetlen évszámot vagy szerzői nevet sem találunk a körülbelül 600 latin prédikációt tartalmazó kéziratban, amelynek létezéséről csak 1923-ban szerezhettünk tudomást.
A kötetet talán Itáliában állították össze domonkos szerzetesek, a 13. század utolsó negyedében viszont már feltehetően Magyarországon használták. A kódex két összekötött könyvtestből áll, a Siralmat az első rész utolsó levelének hátlapjára írták. A szöveg kopása a 15. századi egybekötés előtti használatából ered. Egy müncheni antikvárius, Jacques Rosenthal egy olasz árverésen jutott a kódexhez 1910-ben, így sokáig az a nézet uralkodott, hogy az ott is keletkezett, és olasz egyetemen tanuló magyar diákok írták bele a magyar részeket. A Német Jóvátételi Bizottság, amelynek feladata az első világháborúban a német hadsereg által elpusztított könyvtár állományának kárpótlása volt, 1922 áprilisában vásárolta meg a prédikációgyűjteményt a Rosenthal cégtől. A kötet 1922 és 1982 között a Leuveni Egyetemi Könyvtár tulajdonában volt, innen került az Országos Széchényi Könyvtárba.
A kódex szövegeinek döntő hányadát lejegyző nem magyar scriptorok munkáját a hazai és külföldi szakértők egyöntetűen a 13. század harmadik negyedére, míg a két magyar szerzőtől származó szövegeket, glosszákat, indexet és az egyikük kezétől származó Ómagyar Mária-siralmat is a század utolsó negyedére, végére datálták. Más kérdés természetesen a vers keletkezésének ideje, hiszen azt jóval megírása után is bemásolhatták a kódexbe. A hang- és szótörténeti vizsgálatok alapján azt tételezhetjük fel, hogy a vers mintegy fél évszázaddal korábban, azaz a 13. század derekán keletkezett, mint amikor lejegyezték.
