2014-ben kezdődtek azok a kazahsztáni ásatások, amelyek még közelebb engedtek az egyesek szerint rettegett, mások szerint zseniális népvezérhez, Attilához.

A régészek aprólékos munkájáról és a felfedezett új leletekről egy francia gyártású kétrészes dokumentumfilm készült Attila nyomában: a hunok királya címmel, amelyet Magyarországon szeptember 14-én és 15-én 21 órakor vetít le a Viasat History csatorna. A forgatásba több magyar szakértőt is bevontak.

Az Attila nyomában: a hunok királya a hun-magyar rokonságot, és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi életet elemzi, amelyekre az újonnan megtalált tárgyi eszközök engednek következtetni. Római történetírók szerint a harcedzett hun törzs és hírhedt vezérük, Attila a semmiből tűnt fel, majd megtámadta és térdre kényszerítette a legyőzhetetlennek tűnő Római Birodalmat. Attila életét és harcfilozófiáját sok kérdés övezi, de leginkább halálának körülményei, temetési helye és rokonsági szálai foglalkoztatják a régészeket.

2014-ben Rómától 5.000 kilométerre, Kazahsztánban egy kincsvadász felfedezésének köszönhetően szenzációs leletekre és hun kincsekre bukkantak. A területet régészek vették birtokba, akik további tárgyakat ástak ki a mélyből. Ezek alapján kiderült például, hogy a hunok között volt egy elit réteg, akik a rómaiaktól zsákmányolt aranyból készített cipőcsatot hordtak. A szakértők kitérnek Attila nevének eredetére, a nép összetételének elemzésére, az akkor használatos eszközökre, de számos történetet felidéznek arról is, hogy a hunok királyát sokan elvetemült barbárként, Isten ostoraként tartják számon. Ugyanakkor a magyar nép királyának tekinti. Hogyan alakulhatott ki ez a paradoxon helyzet?

Középkori krónikáink a hunokat a magyarok rokonaiként, elődeiként említik, de a modern történetírás ezt elveti. Az erről szóló vita kapcsán azonban már több szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a középkori Európában kifejezetten hátrányos volt a barbár hunokat a magyarok, Attilát pedig a magyar királyok elődeiként emlegetni. Hogy krónikásaink mégis így tettek, arra nyomós okuk lehetett. A legfrissebb régészeti-genetikai vizsgálatok a krónikák igazát bizonyítják: az ázsiai hun előkelők Y kromoszómái a legnagyobb hasonlóságot az ázsiai szkítákéhoz, III. Béláéhoz, a mellé temetett II/54 jelzésű előkelőéhez, valamint a honfoglaló vezető rétegből vizsgált férfiakéhoz mutatták. A genetikai adatok tehát egyre inkább arra utalnak, hogy a honfoglalóknak is volt közük a hunokhoz, méghozzá a szkíták vonalán. A vezető réteg és a királyi ház között szinte bizonyos a kapcsolat, egyelőre a köznép rokoni szála kérdéses, de erre majd a következő kutatások fognak fényt deríteni – mondja dr. Török Tibor genetikus, aki a DNS-vizsgálati módszerekről árul el továbbiakat az említett dokumentumsorozatban.