Együtt a nyelvhazában - a kanadai Kalejdoszkóp folyóirat versválogatása

A Misszió Média Kiadó kétnyelvű kötete Dancs Rózsa, erdélyi származású, Kanadában élő író, újságíró szerkesztésében.

„Nincs más haza, csak az anyanyelv." (Márai Sándor)

Általános nyelvtudományi megállapítás, hogy a magyar egyike a világ legnehezebb nyelveinek. A választékos magyar nyelvet legjobban a nemzet szépirodalmi alkotásai szemléltetik. Megszületéseik után a prózák-versek önálló életet élnek, és egy addig ismeretlen, képzeletbeli világba kalauzolják az olvasót. De mi történik akkor, ha a szép magyar nyelv muzsikája egy idegen nyelven beszélőt érint meg? És meg akarja érteni -természetesen mi meg akarjuk értetni vele -, hogy mitől is bús-borongós vagy hetykén vidám, netán éppen csatasorba hívó az ezer éveken át kristályossá csiszolódott édes anyanyelvünk? Ezért nemcsak nagy és nehéz feladatot vállal magára a műfordító, hanem felelősséget is! Egyedi és hiánypótló az az elhivatottság, amit 1998 óta a kanadai magyar diaszpóra egyetlen kétnyelvű kulturális lapja, a Kalejdoszkóp - Kaleidoscope képvisel. A folyóirat amellett, hogy cikkekkel, interjúkkal és tanulmányokkal színesíti lapszámait, verseket is közöl. A versek azonban többnyire nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is olvashatók, a diaszpóra sajátos helyzetéhez és igényeihez igazodva. Az elmúlt bő két évtizedben számos kortárs és klasszikus költemény kapott helyet a folyóiratban, és külön hangsúlyozandó, hogy sok lírai alkotás először a Kalejdoszkópban jelent meg angol fordításban. A lap „fordítócsapata" bebizonyította, hogy a lehetetlen lehetséges! A magyar rímeket nemcsak formailag varázsolták angollá, hanem a költői üzenetek feltárásával egy nemzet, a mi nemzetünk érzés- és gondolatvilágába, küzdelmeibe, megmaradásunkért folytatott vergődéseinkbe is betekintést engedtek és engednek. István Dabi, Telch György, Tomschey Ottó, Veszely Ferenc és Valerie Woods fordításai nyomán a világ angolul beszélő, irodalomszerető közönsége is olvashatja Ady Endre, Jókai Anna vagy Vörösmarty Mihály verseit! Mert mi is a dolgunk ma a világon? Felmutatni értékeinket, hogy megmaradhassunk - kis nemzetként a nagy emberrengetegben. A könyvet elsősorban a magyar irodalom szerelmeseinek ajánlom, de kiváló szöveggyűjteményként is hasznos lehet világszerte, a magyar diaszpóra iskoláiban. A kétnyelvű fordítások könnyen követhetővé és érthetővé teszik a verseket, még azok számára is, akik csak alapfokon ismerkednek a magyar nyelvvel. Az idézett költők sora színes, változatos - akárcsak egy kaleidoszkóp. Dancs Rózsa szerkesztői munkája iránytűként szolgál mindenkinek a nyelvhazában. (Csibi Balázs bevezetője)

„… Mert a nemzettudat nem radírozható ki senkiből, akár beszéli anyanyelvünket, akár csak újra- vagy most tanulgatja azt. Akkor, jóval az összetartozás hivatalosan is meghirdetett éve előtt, ott, a lakásom ideiglenesen osztályteremmé alakított szobájában egy angol anyanyelvű fiatalember Balogh. József versével ébresztette fel, vagy inkább mondhatjuk, erősítette meg a magyar származású társai lelkében szunnyadó igényt, hogy visszatérjenek abba a közösségbe, amelyikből vétettek - ők vagy a szüleik, avagy talán még távolabbi őseik. Ráéreztek arra, hogy a határokon átívelő magyarság gondolata nem csupán költői metafora. Mert akárhol éljük is földi életünket, bármilyen nyelven is suttogjuk el imáinkat, valljuk meg szerelmünket, siratjuk el szeretteinket, a vers zenéje és a zenélt szárnyalása megfog. Próbáljuk meg: mormoljuk éppen első szerelméért epekedő, diaszpórában született és nevelkedő, kamaszodó fiúnknak vagy unokánknak, hogy

   „Holott náddal ringat,

   holott csobogással,

   kékellő derűvel, tavi csókolással.

   Lehet, hogy szerelme

   Földerül majd mással,

   de az is ringassa

   ilyen ringatással."

(József Attila: Ringató),

vajon nem akarja-e tudni, hogy okos, felnőtteskedő tanácsadás helyett - amire legtöbbször háborogva reagál - mit is hall tulajdonképpen? Ilyenkor kell a könyvünket a kezébe adni! A versfordítás elhivatottságot jelent - és talán áldozathozatal is. Mert a fordító a mások remekét viszi a világ elé, a szerző nevét teszi halhatatlanná más nemzetek nyelvén is, a sajátja az alkotás végén szerénykedik.” (Kanada, 2020. szeptember 10. Dancs Rózsa)

.. és egy vers a kötetből:

Horváth Gábor Miklós

Költő, újságíró, prózaíró. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerzett diplomát. A Bálint György Újságíró Iskola elvégzése után néhány hónappal a Hírlapkiadó Vállalat munkatársaként Ifjúsági Nívódíjat kapott. Újságíróként dolgozott a Mai Napnál, majd a Pesti Hírlapnál, az Esti Hírlapnál, valamint az Új Katedra pedagógiai és kulturális folyóirat főmunkatársaként. Első novellája az Új Tükör című hetilapban 1984-ben jelent meg. Por című verseskötete 2019-ben látott napvilágot

Horváth Gábor Miklós. Pilinszky

     cigarettafüstben titokzatos mosoly

     bizonytalan léptek halálbiztos szavak

     csodálkozó szemek nyitva éjszaka is

     örökké a minden és a semmi vívta

     csatáját előtte úgy döntött rögzíti

     minden pillanatát nagy árat fizetett

     vallomásaiért a kegyetlen harcról

     szűk labirintusnak érezte az utat

     amin botladozott jeleket keresve

     ahol más mint tágas légi folyosókon

     repült önfeledten ő a szirmok röptét

     és jelentőségét vizsgálta tétován

     vallomásainkat nem sikkaszthatjuk el

    ahol az emberi beszéd már becsődöl

     ott járt biztos lábbal nem értette soha

     hogyan történhet meg a szavakban csalás

     mikor megfürödhet bátran a bűnös is

     szókimondásának a forrásvizében

Hirdetés