A kiállítás az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójának tiszteletére kerül megrendezésre.

Görgényi István festőművész
(Bánhida, 1917. február 20. – Tatabánya, 1973. szeptember 30.)
Aba-Novák Vilmos, majd Bottka Miklós műtermében tanult, ezután a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait, ahol 1942-ben kapott diplomát. Mestere Rudnay Gyula volt. Tanulmányai lezárása után, 1942-ben visszatért
Tatabányára, ahol néhány évig bányászként dolgozott, majd általános iskolai rajztanárként tanított és szakkört vezetett. 1947-ben egyik megalapítója, majd tanára volt a tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskolának, amelynek 1957-1958-ban vezetője is volt.
Élete során három önálló kiállítás rendezett (1961 Tatabánya, Népház; 1967 Oroszlány, Városi Tanács; 1971 Tatabánya, Népház). 1985-ben a tatabányai Kernstok Terem rendezte meg emlékkiállítását. Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét őrző képsorozatának 2006. utáni felbukkanása számos magyarországi és külföldi tárlaton közönség elé került. Munkásságát, 56-os tárgyú műveit P. Tóth Enikő művészettörténész több könyvben (2009, 2011) dolgozta fel.

Görgényi István festőművész 1940-es évek második felében megnyíló munkássága során természetelvű olajfestményeket és akvarelleket festett: tájképeket, tatabányai, tatai, móri, szabadszállási város- és faluképeket, valamint portrékat és csendéleteket. Az 56-os forradalom és szabadságharc inspirációjára 1956 őszétől az 1973-ban bekövetkezett haláláig titokban, a nyilvánosságot teljesen kizárva expresszív-szimbolikus olaj-képsorozatot készített.
Ez az 1956-os történelmi eseményeket feldolgozó, és a forradalom eszméjét metaforikus kompozíciókban megfogalmazó, a magyar emlékanyagban egyedülálló műegyüttes az ismeretlenségből csak 2006-ban került elő: hagyatékát ekkor vásárolta meg egy magángyűjtő, s a művek restaurálása során derült fény arra, hogy a hagyományos képtémákat ábrázoló képfelület alatt a XX. századi történelem egyik legfontosabb fejezetére reflektáló művek rejlenek. Ez az 56-os műsorozat is azt tanúsítja, hogy festészetére erőteljesen hatott mestere, Rudnay Gyula művészete: sötét árnyalatokkal, mély színekkel, néhány fel-fellobbanó folttal, éles kontrasztokkal alkotott feszült olajkompozícióival romantikus hevülettel, szenvedélyes érzelmeket közvetítve idézi meg a heroikus októberi-novemberi napok történéseit, állít emléket 1956 forradalmának. Görgényi nem kívülállóként festi meg az üldözöttek és elnyomottak, a levert és megkínzott forradalmárok alakjait, hanem velük együttérzően. Szakrális síkra emeli a nemzet szenvedéseit, öntudatlanul is bízva az igazság győzelmében. Életműve, munkássága a ma emberének is utat mutathat, hazádnak rendületlenül …. Görgényi István 1956-os képegyüttesét és művészeti hagyatékát napjainkban Szücs Attila üzletember gondozza és tulajdonolja.
A kiállítás nyitvatartási ideje:
2021. október 24-től 2021. november 29-ig

           Előhívás - miként került napvilágra mindaz, amiért '56 után súlyos
                                        börtönévek jártak volna.

Görgényi István átfestett képeinek restaurálása
"2006-ban Rigó Erik vállalkozó megvásárolta az örökösöktől Görgényi István képzőművészeti hagyatékát. (festmények, rajzok, grafikák). Miután az anyag évtizedekig mostoha körülmények között volt, felmerült a restaurálás szükségessége. A tulajdonos kiválasztott 55 db. festményt, és megbízott azok tisztításával, konzerválásával. Az anyag több részletben jutott el hozzám. A képeket vastag por és korom fedte. Tisztításuk azokban az esetekben volt nehézkes és hosszan tartó, ahol a hordozó farostlemez volt. Tudni kell, hogy a farostlemezt – ipari megjelenésével párhuzamosan – a művészek nyomban felfedezték a maguk számára, mint festékalapot, ezzel is bővítve a lehetőségek tárházát: fa, vászon, karton. A farostlemezt ma is előszeretettel használják a művészek megfelelő alapozás után. Sokan szeretik annak préselt, raszteres felületét tematikai vagy esztétikai okokból. A hozzám került Görgényi- festmények jó része is ilyen farostlemezre készült, megnehezítve a tisztítást, miután a mély kráterekből a makacsabb szennyeződést körülményesebb volt eltávolítani. Valamivel egyszerűbb volt a tisztítás a vászonra festett képeknél, mivel azok felszíne kevésbé strukturált, ugyanakkor a festői gesztusok, a
pasztózusan felhordott festékrétegek tisztítása szintén hosszadalmas munkát igényelt.
A festmények közül kitűnt egy csoport, amelyre első látásra a vázlatosság, a befejezetlenség volt jellemző, egyúttal a képek témája is kirítt a Görgényi-életműből. Pálmafa, érdektelen táj, stb. Feltűnő volt az anyaghasználat, miután az első szemrevételezés során nyilvánvalóvá vált, hogy ezeknél a festményeknél nem olajfestéket használt a művész. Miközben ezek a művek hozzám kerültek megkaptam Tóth Enikő művészettörténész üzenetét – miután a tulajdonos előzetesen megmutatta neki az anyagot –, hogy az egyik képen emberi alakok sejlenek föl, tűnnek át a vékony réteg alól.
Izgalommal láttam neki a munkához. Nem tudtam előre, hogy milyen erősen rögzült az átfestés az alsó réteghez, milyen oldószert kell választanom, hogy sérülés nélkül feltárhassam az eredeti felületet. Szerencsém volt, a művész – talán szándékosan – minimális kötőanyagot használva földfestékkel festette át drámai képeit.
Sokkhatásként éltem meg a tisztítás folyamatát, ahogy képről-képre bukkantak elő 1956 drámai jelenetei."
(Kerti Károly György restaurátor Tata, 2021 szept. 26)