A Tartuffe bemutatójára készül a Miskolci Nemzeti Színház.

2021. december 18-án mutatja be a miskolci színház Molière vígjátékát. A Tartuffe Rusznyák Gábor rendezésében érkezik a Kamaraszínház színpadára. „Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk.”

Az Előszó a Tartuffe-höz így indítja útjára az olvasót Molière vígjátékához, melyet Miskolcon Rusznyák Gábor rendezésében láthat a közönség. – Nekem ez a történet ott indul, hogy van egy apa, aki körül széthullt az általa ismert világ s épp nem nagyon érti a jelen időt. A feleségét elvesztette, van két kamasz gyermeke, újranősült ugyan, de a felesége fiatal, így őt sem érti feltétlenül, van egy sejtelemes politikai szál is, ami nyomasztja s ezekből (is) kifolyólag iszonyú erővel kapaszkodna a hitbe, az egyetlen biztosnak vélt dologba az életében – fejti ki a rendező. – Ez az apa - Orgon - ebben élet-helyzetben találkozik Tartuffe-el, akibe belevetítheti a bizonytalanságát és a hitét. Tartuffe az én olvasatomban egy pszichopata (ahogy minden ötödik vezető a világban), de közben meg az is lehet, hogy egy szent. Ami hangsúlyos bennem, az a becsapottság érzése. Az önbecsapásé épp úgy, mint az egymás előtti alakoskodásé. Ami többnyire önző célok eléréséért történik – mondja Rusznyák Gábor, aki felidézi egykori osztályvezető tanára, Székely Gábor tanácsát. – Ő nem csak arra bíztatott bennünket, hogy fedezzük fel a kimondott mondatok mögötti emberi szándékokat - még olyan esteben is, ahol a szerző esetleg nem is gondolt ilyesmire -, de keressünk saját tartalmakat, jelentés-rétegeket, egy-egy színdarab történései kapcsán – magyarázza a rendező.

Szerinte Molière Tartuffe-je a hittel, egészen pontosan az elvakult hittel polemizál. – Ezt akarja nevetségessé tenni. Azt akarja, hogy nevessünk. Mert Molière is így tud a leginkbb hatni: a nevetésen keresztül. Viccet akar csinálni, olyasmiből, ami egy más szemszögből mély és magasztos. Olyan ez, mint a király bohóca, aki viccesen mond el vagy kifigurázva ad elő véresen komoly dolgokat. Érthető, ha valakin vagy valamin nevetsz - hiába épp téged figuráz ki -, nem tudsz rá rögtön haragudni. Ezt teszi Molière, álszentnek mutatja a hit ájtatosságát, ami semmi másra nem jó, mint hogy kihasználja a valamibe kapaszkodni vágyó ember hit-éhségét. Az ő szemében a vallás - Jézus szavainak ellenére - pompába és kövérségbe költözött; vagy másként: a víz prédikálása és a bor ivása között feszül némi ellentmondás, ahogy az éhező hívek és az aranyban fuldokló egyházfők, a szószékek magasságából morálról és erkölcsről papolók és gyerekeket molesztálók között is feszül. Ez maga a képmutatás, az a fajta Tartuffe-iség amin lehet, dühöngeni, de lehet nevetni is. A dolog tanulsága valami olyasmi, hogy minden hit vak és minden szélsőség fals – összegzi Rusznyák Gábor, aki a Szentivánéji álom és a Vadkacsa után ismét átiratban rendezi a Tartuffe-öt a miskolci színpadra, törekedve az eredeti történet megtartására, de mint mondja, vannak új szálak, hangsúlyosabb elemek, változtatások.

Tartuffe szerepében a közönség Harsányi Attilát láthatja. – Más írók is csináltak már olyat, hogy átvettek történeteket és a saját ízlésükre szabták, nekem ez kifejezetten szimpatikus. Szerepeltem már „hagyományos” Tartuffe előadásokban, viszont én sokkal jobban élvezem az ilyen fajta adaptációt, ami próbál valami újat mutatni. Gábor nagy „mutogató”, ez már a Vadkacsán is látszott. A történet elejétől a végéig ugyanaz, a dramaturgiai főpontokon nem változott semmi, maximum egy kicsit „Rusznyákosabb” lett – osztja meg gondolatait a színművész.

Görög László Orgon karakterét formálja meg, aki szerint a történet arról is szól, hogy túl komolyan vesszük magunkat. – Néha olyan túlzásokba tudunk esni, amik egész tragikus következményekkel járnak, ezzel van körülöttünk tele a világ. Van ebben az előadásban valami elengedése is ennek, némi kacagás ezen az egészen, próbáljuk elérni, hogy ezen nevetni is lehessen – meséli az előadásról a színművész. – Egyszerűen csak a józan eszünkre, a szeretetünkre, az emberi mivoltunkra kellene hagyatkoznunk. Persze van olyan, hogy a sors úgy hozza, hogy elvakultak vagyunk és nem hiszünk a figyelmeztető szavaknak – sejteti az előadás kulcsát Görög László.

Tartuffe (Moliére nyomán „szabadon”) - vígjáték

    fordító: Petri György

Bemutató 2021. december 18. Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház

Pernelle asszony, Orgon anyja           Máhr Ági Jászai-díjas

Orgon, Elmira férje                            Görög László Jászai-díjas 

Elmira, Orgon új felesége                  Czakó Julianna

Damis, Orgon fia                               Tegyi Kornél e.h.

Mariane, Orgon lánya                        Prohászka Fanni

Valér, Mariane szerelme                    Börvsök Olivér e.h.

Cleante, Orgon volt sógora                Fandl Ferenc

Tartuffe                                              Harsányi Attila Jászai-díjas

Lojális Ignác                                      Keresztes Sándor

Dorine, alkalmazott az Orgon házban Czvikker Lilla

Díszlettervező: Rusznyák Gábor, Jelmeztervező: Tihanyi Ildi

Vetítés: Hajdufi Péter, Mozgás: Lukács Ádám

Ügyelő: Együd Tünde, Súgó: Fekete Zsolt

Rendezőasszisztens: Gadus Dorka

Rendező: Rusznyák Gábor

(A premier előadáson betegség miatt Fandl Ferenc helyére Rusznyák Gábor ugrik be.)