2025. október 09-én este már nem hír, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítéltek oda a 2025. évi Nobel-díjat. Már mindenki tudja – vagy tudhatja. A net minden jelentősebb hírportálján van cikk a tényről, az íróról; olvashatunk véleményeket, könyvkritikákat stb. Újat már nem tudok írni, de pár sor személyeset igen.

Ebben az évben pár hetet eltölthettem Észak-Amerikában. Ha külföldön voltam/vagyok – ami tegyük hozzá nem gyakori dolog – érdeklődéssel néztem/nézem a könyvesboltok kirakatait, van-e magyar író, költő könyve kitéve? Az idén – fejlődik a világ – nem igazán a kirakatokat és a kitett kínálatot néztem meg, hanem a számítógépes nyilvántartást hívtam segítségül.

Az USA-ban 2 „Powell’s books” boltban jártam, ahol csak érdekességképpen említem meg, hogy együtt árulják az új kiadásokat és az „antikvár” könyveket. Egyik nap azt figyeltem meg, hogy emberek mennek be a boltba, kezükben könyvvel megpakolt csomagokkal. Kiderült, vannak napok, amikor használt könyveket vásárolnak fel a boltok (a részleteket nem ismerem).   De térjünk vissza a keresésre. Megkértem az információs pultnál levő férfit, hogy mondja már meg, milyen magyar írók könyveit lehet itt megtalálni. Akire elsőre rátalált a rendszer, az Krasznahorkai volt - angol nyelven 4 könyve volt a boltban. Megtalálta még Szabó Magda Őz-ét és Szerb Antaltól a Pendragon legendát.

Utána Montreálban „tévedtem be” a háromszintes a Indigo (korábban Chapters néven ismert)  legnagyobb angol nyelvű könyváruházlánc Centre Eaton bevásárlóközpontban levő üzletébe. Nekem az a véleményem, hogy nálunk lassan már az a kuriózum, ha van egy könyvesboltban szék, netán fotel a kedves vendég/vásárló számára. Ebben az üzletben több „szekció” volt: gyerekkönyvek, történelmi könyvek stb. Én - könyvfajtától függetlenül – olyan helyet céloztam meg, ahol a könyvespolcok között volt egy kis kávézó, pár kényelmes fotel, egy hosszabb asztal székekkel. De volt itt más is, egy zongora, ahol éppen egy fiatal férfi játszott. Befejezte, megtapsoltuk, én felálltam, hogy tovább megyek, mire egy fiatal srác mutatja, hogy „csak tessék ..” Akkor esett le, hogy ehhez a zongorához az ül le, az játszik, aki akar!  Előzékenyen a srácot előre engedtem…. hmm.   Én pedig odaültem a számítógép elé, ami itt is volt és máshol is, hogy keressek. Én, a lehetséges vásárló. Krasznahorkai művei megjelentek a képernyőn, nemcsak az, ami a mostani könyvesbolti kínálatban szerepelt, hanem az is, ami valamikor elérhető volt, illetve a csak neten elérhető angol nyelvű művei is.  Ilyen nagy terjedelmű anyagot, amit a Krasznahorkai név alatt találtam, más magyar írónál nem tapasztaltam.

Azt olvasom, hogy Krasznahorkai László könyveit Magyarországon elég szűk réteg ismeri. Nem tartozik a ma divatos írók közé. Eddig  és most kapott díjakból következtetve, valahol valakik nemcsak olvassák, de értékelik is az írásait.

Hajrá magyarok! Jönnek az ünnepek, ajándékba lehet könyvet venni, adni. Jönnek a hűvös, hideg napok, esték – akár a könyvtárak barátságos világában, akár otthon bekuckózva lehet jókat olvasni. Mindenkit bíztatok, ha eddig még nem tette meg, vegyen kezébe egy Krasznahorkai könyvet! Nemcsak azért, mert Nobel-díjas – ma másért nem, mert Nobel-díjas!

A Magvető Kiadó sajtóanyagából idézek:

Október 9-én 13 órakor jelentették be, hogy az Irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László kapja. A Svéd Akadémia indoklása szerint „meggyőző és látnoki életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette is igazolja a művészet erejét”.

Krasznahorkai László első regénye, a Sátántangó éppen 40 éve, 1985-ben jelent meg. Szegő János, könyveinek szerkesztője szerint Krasznahorkai „életműve szép példa arra, hogyan tágul az életmű a lokális tapasztalatokból univerzálissá. Könyveiben a világ szétesettségét csodálatosan ép mondatokban tudja megjeleníteni. Krasznahorkai minden művében az elesettek pártján áll.”

Dávid Anna, a 70 éves Magvető igazgatója kiemelte, „hogy jubileumi, 70. évünket szerettük volna méltón megünnepelni. Az Irodalmi Nobel-díjjal ez, úgy érezzük, sikerült. Krasznahorkai László új regénye még idén, november 11-én jelenik meg a Magvető Kiadónál, A magyar nemzet biztonsága címmel. Köszönjük olvasóinknak, hogy velünk tartanak, és további remek Krasznahorkai-mondatokat kívánunk mindannyiunknak!”

Krasznahorkai László főbb művei:
Sátántangó (1985)
Kegyelmi viszonyok (1986)
Az ellenállás melankóliája (1989)
Az urgai fogoly (1992)
A Théseus-általános (1993)
Megjött Ézsaiás (1998)
Háború és háború (1999)
Este hat; néhány szabad megnyitás (2001)
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
Rombolás és bánat az Ég alatt (2004)
Seiobo járt odalent (2008)
Az utolsó farkas (2009)
Állatvanbent (2010)
Nem kérdez, nem válaszol (2012)
Megy a világ (2013)
Báró Wenckheim hazatér (2016)
A Manhattan-terv (2018)
Aprómunka egy palotáért (2018)
Mindig Homérosznak (2019)
Herscht 07769 – Florian Herscht Bach-regénye (2021)
Zsömle odavan (2024)

A Wikipedián levő anyag szerint: Krasznahorkai László (Gyula, 1954. január 5. –) irodalmi Nobel-, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 2025-ben pedig a Svéd Királyi Tudományos Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat.