November 17-22. között érkezik a spanyol filmek hete az Uránia Nemzeti Filmszínházba, ahol idén 12 film várja az érdeklődőket, szokás szerint rengeteg érzelemmel, valamint olyan jól ismert sztárokkal mint Carmen Machi, Rossy de Palma és Alberto San Juan.

A kritikus „dolga”, hogy az irodalmi műveket szakmai szempontok szerint ítélje meg, a könyvajánló „dolga”, hogy jó szívvel ajánlja a könyvet azoknak, akiknek szerinte való.
Így aztán most itt van előttem ez a könyv, kinek ajánljam ezt a kimondottan ízléses kivitelű, kinézetre japános hangulatú kiadványt?
A regény 1853-1878 között játszódik Japánban: a szakékészítő családból származó Ibuki, nem akarja átvenni apjától a szeszfőzdét. Szamuráj akar lenni. Átvág Japánon, hogy a legendás szamuráj, Szohó Akira tanítványa legyen.
Szohó azonban tudja, hogy a szamurájkornak vége, és Ibukit finoman a tea felé tereli. Beavatja a különféle teák gyűjtésének, kezelésének és a teaforrázat készítésének módjába. Mire Ibuki mindent megtanul, véglegesen véget ér a szamurájkor, még egy végső felvillanás – nem is csata, hanem az utolsó szamurájok puskával való lelövésének epizódja. Ibuki maga mögött hagyja a múltat és a teaültetvények világából nemsokára hajóra száll, hogy újjászülessen.
A történet finom tollvonásokkal van írva, mintha halk zene lenne a természet szépségeiről, de elsősorban a teának való hódolat szavait hallhatjuk. A háttér igen elmosódottan az 1800-as évek közepe, vége. A szamurájkor végleges elmúlása nem drámai képek sorozata, hanem inkább egy naiv, vízfestékkel színezett kép.
Mondhatnám azt is, hogy ez a mesélés az igazi mese és a felnőtt regények világa közötti átmenet. Mondhatnám azt is, hogy felnőtteknek való mese vagy legalábbis romantikus történet. Bár én nem tudok mit kezdeni a többször visszatérő, Szohó mester nemi szervére vonatkozó mondatokkal pl: himbálózó nemi szerve hol az egyik, hol a másik combját verdeste. Gondolhatni, hogy prűd vagyok, bár ez ellen tiltakoznék - véleményem: indok nélkülinek tartom ezeket az „életképeket”.
De hát Cyril Gely francia író nagyon jól tudja, hogy „mitől döglik a légy”, számos sikeres könyve, színdarabja, forgatókönyve bizonyítja, hogy alkotásait szívesen fogadják; hát úgy gondolta, ahogy - azt írta, amit.
Így aztán, talán fiatal felnőtt nőknek ajánlom a könyvet egy hűvösebb estére. Bekuckózva egy meleg takaró és egy bögre párolgó tea mellé – erőt lehet meríteni az írásból, hogy érdemes céljainkért harcolni.





















