Harry Potter-fanok figyelem, kihagyhatatlan alkalom: 2026. február 6-án megnyílt a várva-várt kiállítás!

Sajnos, a kiállítás helyszíne tömegközlekedéssel nem igen közelíthető meg, de a várható érdeklődésre tekintettel – a kiállítás megnyitásának napjáig 42.500 db jegy kelt el elővételben – a szentendrei HÉV állomásától és a budakalászi Auchantól buszokat indítanak a kiállításhoz.

Ez egy „amerikai kiállítás”: mágneses chippes belépő, interaktív elemek, látvány, zenei aláfestés, videós lejátszás a filmekből és persze, butik, amely tele Harry Potteres ruhákkal, díszekkel, tárgyakkal. A kitett tárgyak (nagy részük rögzítve) megfoghatók, körbejárhatók, ha olyanok, le is ülhetünk rájuk – és persze fényképezni lehet.

20 terem van, ezek egyikében nemcsak láthatjuk Harry lépcső alatti szobáját, hanem - ha akarjuk - ki is próbálhatjuk, milyen lehetett benne lenni. A roxforti helyszínek is be vannak mutatva: Hagrid kunyhója, a gyógynövénytan óra és a bájitaltan óra képzelt tantermei – hogy csak párat említsek.  A Mágiaügyi Minisztérium rózsaszín irodája kié is lehetne, mint Dolores Umbridge-é. És az a bizonyos piros telefonfülke, ahonnan be lehetett jutni a minisztériumba, azt is lehet látni.

Nagy hangsúllyal jelennek meg a filmben szereplők ruhái – mindegyikhez egyedi szöveg tartozik, például, hogy mi volt a színész kérése, milyen ruhát szeretne – vagy éppen az, hogy a színész nem olyan ruhát szeretett volna, de rájött, hogy az elkészített sokkal jobban tetszik neki, mint amire ő gondolt. A könyv nem nagyon részletezi a szereplők öltözetét – nagyrészt ki kellett a film készítőinek találni, ami nem biztos, hogy egyszerű volt. Látszólag tág határok között mozogtak a ruhatervezők/jelmeztervezők, de voltak megkötések: Umbridge macskás rózsaszínűsége, Piton merevsége, Tudjukki kegyetlensége és sorolhatnám.

Ahogy a ruhákat, ugyanúgy a varázspálcákat is kicsit megmagyarázzák a film készítői – Voldemort pálcáján miért is van az a sarkantyú-szerűség, avagy miből készítettek egy adott pálcát.

Az első kötet, Harry Potter és a bölcsek köve 1997-ben jelent meg, az ebből készült filmet 2001-ben mutatták be. Az utolsó kötet – a Harry Potter és a Halál ereklyéi – megjelenési ideje 2007, míg az ebből készült film 2011-ben lett bemutatva. Nyugodtan állíthatjuk, hogy egy nemzedék nőtt fel a könyv- és filmsorozaton 10 év alatt. Abban is biztos vagyok, hogy ennek a nemzedéknek a jelenleg már felnőtt, családos tagjai több-kevesebb sikerrel átadták rajongásukat a könyv iránt gyerekeiknek is. Így aztán azt gondolom, hogy sok családban a szülőket ugyanúgy, mint a gyerekeket „megszólítja” a kiállítás.

Hogy ki mit lát, mit akar látni? Lehet, hogy engedünk a csábításnak a látvány és zene hatására kis félhomályban – és beleéljük magunkat abba a csodás mesevilágba, ami az első könyvet és filmet jellemezte – akkor voltunk fiatalok. Lehet, hogy annak idején nem volt akkora fantáziánk és bizonyos dolgokat nem tudtunk olyan jól elképzelni – hát most láthatjuk és hallhatjuk például a visító mandragórát. Lehet, hogy a gyereket akarjuk rávenni az olvasásra – ilyen könyvet élvezet és izgalmas olvasni.

A kiállítás a látvánnyal foglalkozik, a könyv filmbeli megvalósításával – de a történettel nem: hogy lett abból a meseszerűen induló történetből nyomasztó, rémséges végkifejlett, még ha az utószó azt is sejteti, hogy normalizálódott a helyzet?

Akit érdekel a Harry Potter látványvilága, a könyvben leírt dolgok tárgyi megvalósítása, aki úgy gondolja, hogy a látottak, hallottak alapján déja vu érzéssel kellemes emlékei idéződhetnek fel – annak rajta, irány a kiállítás!

Harry Potter-rajongók itt a nagy alkalom!

Bővebben és jegyvásárlás