Ősszel történt, hogy sokat olvasó kamasz fiam véleményt mondott a könyveinkről:
- Annyira nagyra vagy vele – mutatott a könyves-szekrényünkre – de nincs benne semmi jó könyv!

- Örülök neki, hogy van véleményed róla. Én ezeket a könyveket akkor kezdtem el venni, amikor el kezdtem dolgozni. Az én korom, az én ízlésem – nem kívánom, hogy neked is ezek nyerjék el a tetszésedet. Majd Neked is lesz szekrényed, gyűjts olyanokat, amilyenek neked tetszenek. Oké?
Karácsony előtt átpakoltuk az említett szekrénysort. Nem volt kis munka, a könyvek visszapakolásában is segített a fiam.
- Te nem is mondtad, hogy ez a könyv is megvan nekünk! – mondta kicsit felháborodva, s egyre magasabb lett az a stóc, ahol az elolvasandó könyveket gyűjtötte magának...