Minden kornak megvannak a nagy emberei, a XX. század egyik nagy embere Claude Lévi-Strauss. Egy évszázadnyit élt, 1908-2009 között a belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus,

a strukturális mozgalom fő teoretikusa és a strukturális antropológia irányzatának megteremtője. Egyáltalán nem tagadom, hogy halála után írt emlékezések hatására vettem a kezembe a talán leghíresebb könyvét a Szomorú trópusok-at.
A könyv 1954-55-ben íródott, s a váz, ami köré épül, a szerzőnek az 1930-as években tett antropológiai célú útjai – terepmunkái – az Amazonas őserdeiben. Felfedezőút, de nem egy útinapló dátumokkal és napi események leírásával – hanem látottak által született gondolatokkal, történelemmel, történetekkel fűszerezett szépirodalmi mű. Korrajznál több, mert most is aktuális elgondolkodni a „kultúra”, a „civilizáció” fogalmán. Tükör az európai és észak-amerikai - mondhatni nyugati kultúrán nevelődött – embereknek, akik aztán teljesen és tökéletesen meg voltak és vannak győződve, hogy a bennszülötteket „civilizálni kell(ett)”. Lévi Strauss romantikus idillt keresett, amikor érintetlen indiánokkal akart találkozni és írása szerint „saját mocskunkkal” (értsd nyugati civilizáció mocskával) találta szembe magát.
Aktuális a könyv illetve átértelmezhető: hogy már nincsenek bennszülöttek (vagy csak elenyésző számban pár ember bukkan fel valamely őserdő mélyéből)? Ne erre gondoljunk, hanem gondoljuk tovább: a más kultúrák, más szokások ráerőszakolása más emberekre nem ugyanaz az erőszak? Hiszen miért „civilizálunk”? Anyagi érdekek miatt - vélt igazunk, hitünk magasabbrendűségének pajzsa mögül. Most nem egy marok üveggyöngyöt kapunk, hanem mézesmadzagot húznak el előttünk: ez jobb, ez divatosabb, ez menőbb, ez korszerűbb …. És hol marad az ember?
Nem vagyok szakember, nem fogom beleásni magam a strukturális antropológiába – magába az antropológiába sem - így nem tudok ítéletet alkotni, hogy a támadások, amelyek a szerzőt érték munkamódszere és elmélete miatt igazak-nem igazak? Nem ez a lényeg, ez egy nagyon jó könyv, olvasmányos és elgondolkodtató. Bár a mai „technikai fejlettség mellett” a fekete-fehér képek minőségén a mai fiatalok talán „elborzadnak” – a minőség helyett pótolhatatlanságot és a kozmetikázatlan valóságot kell nézni.
Nem könnyű olvasni, csak odafigyelve lehet.

Claude Lévi-Strauss: Szomorú trópusok, 2003
Európa kiadó, ISBN 963 07 59470 vagy 57354?