Mi történik, ha három generáció elektromos autóval indul el Kvangdzsuból Budapestre? Meg lehet menteni egy zombivá változott családtagot? És milyen titkok kerülhetnek elő negyven év után egy család múltjából? Szeptember 25. és október 2. között 24 nagyjátékfilmmel tér vissza a Koreai Filmfesztivál a Corvin Moziba.

Kamaszokat és családjukat segítő képregény jelent meg a Vadaskert gyermekpszichiátria támogatásával.
Az esernyőcsapat kalandjai című hiánypótló képregény most megjelent folytatásában a diszlexiás, az ADHD-s és az autista főhősök immár nem a kisgyermekek között, hanem a középiskolában néznek szembe osztálytársaikkal és saját démonjaikkal. Az esernyőcsapat 2. a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház szakmai támogatásával jelent meg azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elősegítse az elfogadást az érintettek és környezetük körében.
Egy kamasz élete tele van nehézségekkel, ha azonban egy fiatal eltérő idegrendszeri fejlődésű pl: Tourette-szindrómás vagy autista, akkor a beilleszkedés, a tanulás még problémásabbá válhat. Sokszor ezek a diákok nehezen értik meg, miért lógnak ki a sorból, elszigeteltségük, sikertelenségük pedig könnyen fordulhat magányba, depresszióba. A tavaly megjelent Az esernyőcsapat kalandjai című képregény arra vállalkozott, hogy mankót nyújtson ezen gyermekek számára az általános iskolában. Az esernyőcsapat 2. című folytatás úgyszintén az ő nyelvükön íródott, hozzájuk szól, ám a színtér már a középiskola, ahol, ha lehet, még komolyabbak a követelmények, még szigorúbbak a tanárok, még keményebbek a mindennapok.
A második rész mottója is a neurodiverzitás, az idegrendszeri sokszínűség elfogadása. A főszereplők kamaszokká cseperedtek, az öt jóbarát mindegyike továbbra is külön egyéniség, de közös bennük, hogy mindannyian kicsit kilógnak a sorból. ADHD, diszlexia, diszpraxia, autizmus vagy Tourette-szindróma – ezekben érintettek, és emiatt gyakran válnak a gúny tárgyává, nehezen megy nekik a többi diákkal való kapcsolódás. Összefogásuknak köszönhetően osztálytársaik végül megtanulják elfogadni és értékesnek látni a különbségeiket. A képregény nem titkolt pszichoedukációs célja, hogy segítse a megértést és az elfogadást.
„Minden ötödik embert érint a világon valamilyen fejlődési sajátosság. Lehet, hogy ezek az emberek érzékelhetően eltérnek az átlagtól, és emiatt akár felnőtt, akár gyerekkorban a kirekesztés áldozatává válnak” – mondta dr. Madarassy-Szücs Anna, a Vadaskert Alapítvány gyermekpszichiátere. Hozzátette: a legtöbb, korábban talán fel sem ismert autista, ADHD-s, részképességzavaros fiatal esetében nem a sajátos állapot okozza a nagy problémát. „A világból érkező üzenetek, visszacsatolások válnak igazán megbetegítővé. Az olyan mondatok, mint például: „nem vagy elfogadható, úgy, ahogy vagy”, „legyél másabb, legyél már normálisabb”. A neurodiverzitás nem minősít, egyszerűen csak elismeri és hitelesíti a különböző képességeket. Fontos, hogy az érintettek segítséget kapjanak, a környezet, a kortársak, a tanárok hozzáállása, a társadalom általános megítélése kardinális” – magyarázta a szakértő.
Az eredetileg angol kiadású képregényt az ADHD Foundation és a Dekko Comics készítette, a magyar kiadás szakmaiságát a Vadaskert szakmai háttere garantálja, a képregényt a Geobook adja ki.





















