Mireille Vautier | A csendtől a lélegzetig címmel nyílt kiállítása a francia képzőművésznek a Műcsarnokban.

Vautier pályája elején illusztrátorként dolgozott, 40 gyerekkönyvet illusztrált, miközben folyamatosan dolgozott saját képzőművészeti munkáin. 1988-tól számos kiállításon mutatta be papír, üveg vagy hímzett alkotásait Franciaországban és az Egyesült Államokban. A csendtől a lélegzetig című kiállítás kulcsgondolata a mozdulatlantól az élőig vezető út érzékletes bemutatása különböző technikájú művek segítségével, természetes és mesterséges anyagok variálásával, tárgyak, videók, hangok összefűzésével.

A Műcsarnok három termében látható alkotásokra úgy is tekinthetünk, mint a művész szeretett tárgyának, a könyvnek rituális átlényegüléseire. A vonalból fonál vagy eleven alakzatokba tekeredő fűzfavessző lesz, a könyv lapjaiból műanyag, a nyomdafestékből tinta, tus, máskor tiszta víz, a sorok ritmusa pedig hanggá alakul. A változékony, egymásba átalakuló formák és anyagok az időt is nélkülözhetetlen részévé teszik a művek létének. A tárlat a Budapesti Francia Intézettel való együttműködésben valósul meg.

Mireille Vautier a párizsi École nationale supérieure des Arts Décoratifs (EnsAD) vizuális kommunikáció szakának elvégzése (1987) után illusztrátorként tevékenykedett. Közel 40 gyerekkönyvet illusztrált, miközben folyamatosan dolgozott saját képzőművészeti munkáin. 1988-tól számos kiállításon mutatta be papír, üveg vagy hímzett alkotásait Franciaországban és az Egyesült Államokban. Egyetemi évei alatt a rajz, az illusztráció és a sokszorosító grafikai eljárások érdekelték, különösen a fametszet. Többféle irányból tájékozódott: többek között Goya alkotásai, a német expresszionizmus, az afrikai, az ázsiai és az óceániai művészet voltak a főbb inspirációs forrásai. A 2006-tól New Yorkban töltött három év új szakaszt jelentett alkotói pályáján: az alkalmazott grafikai munkák lezárását és autonóm képzőművészeti érdeklődésének elmélyült kibontakoztatását.

A kiállítás kulcsgondolata a mozdulatlantól az élőig vezető út érzékletes bemutatása különböző technikájú művek segítségével, természetes és mesterséges anyagok variálásával, tárgyak, videók, hangok összefűzésével. A természet fogalma, mint az embert körülvevő fizikai környezet kitágul: az állandó változás, születés és átalakulás poétikus körforgásává. Ehhez illeszkedik a témafelvetésre használt szókészlet: élő, mesterséges, légző és néma anyag, szál-fonál, idő, csend, lehelet, neszek, légzés, hangzás…

Az első teremben nejlonra hímzett alkotások láthatók, valamint hímzéssel, varrással vagy kivágással átalakított könyvtárgyak. Mindkét műcsoport a nyomhagyás, a megőrzés és emlékezés témakörét érinti.

A második terem grafikai sorozatai különböző tradicionális papírfajtákra készült rajzok és monotípiák. A természeti táj ihlette Ravines-Monotypes (Vízmosás-monotípia, 2021) szériában a papír által felkínált teret az idő dimenziója egészíti ki. A mindennapokban megtapasztalt szubjektív időre utalnak az Órák (2016) és a Napok (2016) című művek, s az elmélyült, befelé figyelő munka kínálta szimbolikus átlényegülés a Hangok (2012-2016) című sorozat témája. A metamorfózis, amit minden munka valamilyen formában megjelenít, két videóinstallációban összegződik.

A három teremben látható alkotásokra úgy is tekinthetünk, mint a művész szeretett tárgyának, a könyvnek rituális átlényegüléseire. A vonalból fonál vagy eleven alakzatokba tekeredő fűzfavessző lesz, a könyv lapjaiból műanyag, a nyomdafestékből tinta, tus, máskor tiszta víz, a sorok ritmusa pedig hanggá alakul. A változékony, egymásba átalakuló formák és anyagok az időt is nélkülözhetetlen részévé teszik a művek létének. (A mellékelt fotó címe: Diary)

    „Az anyagminőségek segítenek megrajzolnom az emlékezet és az idő mását. A dolgok súlyáról és rezgéseikről beszélek” – írta a művész a kiállításra készülve.

Kurátor: Tulipán Zsuzsanna

Együttműködő partner: Budapesti Francia Intézet

2022. október 29. - 2023. január 8. – Műcsarnok#Box

További információ itt.