Magda Niedzielska és Eryk Makohon előadásait június 8-án és június 10-én, a Bethlen Téri Színházban láthatja a közönség.

Tovább folytatódik a 10. Színházi Olimpia a Bethlen Téri Színházban. Most a teátrum rezidenstársulata, a Közép-Európa Táncszínház szervezésében érkezik két kortárstánc előadás a VII. kerületbe. Június 8-án, 19:00-kor a nagysikerű Light Room-ot láthatják az érdeklődők, amit a lengyel koreográfus, Magda Niedzielska jegyez a Közép-Európa Táncszínház művészeinek közreműködésével. Június 10-én, 19:00-kor az Olimpia egyik legizgalmasabb, mindössze egyszer látható előadása következik. Az Európa-szerte ismert lengyel koreográfus, Eryk Makohon: Takarazuka Camp című produkcióját tekinthetik meg a Kraków Dance Theatre táncművészeinek előadásában. Az előadást a japán színház, kizárólag nőkből álló revüje ihlette.

Jegyek a bethlenszinhaz és a jegy honlapján kaphatók az előadásokra.

Június 8; 19:00, Bethlen Téri Színház

Magda Niedzielska (PL): Light Room – Közép-Európa Táncszínház

A projekt ihletője a testnek a fényhez és a sötétséghez való viszonya. Azt vizsgáljuk, hogy a sötétség jelenléte hogyan befolyásolja az emberi viselkedést. Az, hogy nem látjuk, és nem látjuk teljesen a fizikai környezetet és más testeket, megváltoztatja a perspektívát, és más módon ébreszti fel fókuszunkat. A spektrum másik oldalán a fénysugarak áthatolnak a szöveteken, különösen a bőrön és a fasciákon, mélyen behatolva azok struktúráiba. A vízben lévő napfényhez hasonlóan az UV-, a látható és az infravörös fény részben visszaverődhet a bőr és a szem külső felületéről, és a szövetekbe belépve különböző irányokba (beleértve a hátrafelé irányulót is) szóródnak a mikroszkopikus részecskék és struktúrák, például a rostok által. A látható fényspektrumot a pigmentek és a vér erősen elnyelik. Ezek a mozgási tulajdonságok, amelyek a fény bőrrel való reakcióját alkotják – abszorpció, reflexió, transzmisszió és szóródás – a táncstruktúrák létrehozásának inspirációjává válnak.

A modern tudomány megerősíti, hogy a testünk nemcsak elnyeli a fényt, hanem termeli is, méghozzá olyan mennyiségben, amelyet az emberi szem nem ismer fel – szó szerint ragyogunk. A sötétség és a fény közötti játék irányítja a közönség figyelmét, és szervezi az előadás dramaturgiáját.

Koreográfus: Magda Niedzielska

Zene: Özgür Ede

Fény: Selmeczi Mercédesz

Dramaturg: Farkas Kristóf

Táncosok: Barna Krisztián, Dabóczi Dávid, Gyevnár Réka, Horváth Léna, Kisbakonyi Edmond, Kindl Gábor, Mohai Cintia, Sinka Lídia

Támogatók: Közép-Európa Táncszínház Egyesület, Közép-Európa Táncszínház Alapítvány, Bethlen Téri Színház, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Nemzeti Kulturális Alap, Budapest Főváros Önkormányzata, 7. kerület, Erzsébetváros Önkormányzata

Június 10; 19:00, Bethlen Téri Színház

Krakkói Táncszínház/ Kraków Dance Theatre: Takarazuka Camp – 10. Színházi Olimpia

Az előadást a japán színház – a népszerű, kizárólag nőkből álló revü – a Takarazuka ihlette. A színház sajátossága és eredetisége, amelyben minden szerepet – férfi és női egyaránt – nők játszanak, kiindulópontjává vált a nemek színháziságának, a kulturális nemek konstrukciójának és a nemek társadalmi sztereotipikus felfogásának vizsgálatához. A Takarazuka színészjelöltjei két évig készülnek egy speciális iskolában, hogy férfi és női szerepeket játsszanak. A Takarazuka Színház úgy tűnik, tökéletesen igazolja Simone de Beauvoir tézisét: “nem nőknek születünk, hanem nővé válunk”.

Az előadásban felidézett “tábor” elvesztette eredeti esztétizáló funkcióját, és a társadalmi szerepekről, a nőiességről vagy a férfiasságról folytatott vita visszafejlődésének reprezentációjává vált. Az alapvető jogokért harcolni kényszerülő nők hatalma a 21. század második évtizedének Lengyelországának szomorú szimbólumává vált.

Előadók: Agnieszka Bednarz – Tyran, Renata Bobel, Natalia Dinges, Agnieszka Kramarz, Paweł Łyskawa, Patrycja Marszałek, Natalia Myczewska, Magda Targosz, Yelyzaveta Tereshonok

Rendező és koreográfus: Eryk Makohon

Díszlet és jelmezek: Eryk Makohon

Látvány: Ewa Skiczeń – Citko

Fény: Filip Marszałek

Hang: Mariusz Potępa

(fotó Kraków Dance Theatre)