A magyar műfordítás történetében ez az első eset, hogy mindhárom Tolsztoj-nagyregényt ugyanaz a fordító ültette át.

Ambrozovics Dezső és Bonkáló Sándor a Feltámadáshoz nem jutottak hozzá. Gy. Horváth László gigantikus vállalkozásának két csodás darabja a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg. Tavaly a Háború és béke látott napvilágot a fordító vadonatúj interpretálásában, díszdobozban, korabeli képeslapokkal, idén a Feltámadás, hasonlóan ünnepi kiadásban.

A két műfordítás története számokban: A Háború és béke kerekítve 3 040 000 leütés, 430 000 szó, 1436 oldal, melyet a fordító tíznél többször olvasott el a fordítás során, egész életében viszont a húszhoz közelít a szám. Kb. másfél évbe telt a lefordítása, a szerkesztés és a korrektúra átnézése, újraolvasása. Munkaórában napi négy-ötnél sohasem volt kevesebb. A Feltámadás kerekítve 940 000 leütés, 133 000 szó, 464 oldal, a fordító ötször-hatszor olvasta el a fordítás során, egész életében kb. tízszer. Munkaórában szintén négy-öt órát foglalkozott vele napi szinten.

     „Két perc múlva szapora léptekkel előjött, gyorsan megfordult és odaállt a foglár mellé egy alacsony, igen dús keblű fiatal nő fehér kabátkára és fehér szoknyára húzott szürke rabköntösben. Lábán pamutharisnya volt, a harisnyán a rabok ormótlan mamusza, feje fehér kendővel bekötve, amely alól kikunkorodott, szemlátomást szándékoltan, néhány fekete tincs. Arca fakó volt, mint a régóta bezártaké, színe a pincében kicsírázott krumpli hajtására emlékeztetett.” (Idézet a kötetből)

Gy. Horváth László így ajánlja az olvasóknak a Feltámadást: „Éppen tegnap gondoltam rá, mennyire karácsonyi könyv ez, azon kívül persze, hogy húsvéti. Ahogyan Romain Rolland mondja, az emberi részvét, az emberszeretet legszebb és talán legigazibb költeményei közé tartozik. A fordító szerencsés helyzetben van, mert jóformán testközelből érzi, tapasztalja ezt, miközben a mondatokat újrateremti, de ezekben a mostani rettenetes időkben az olvasó szívéhez is különösen közel állhat Tolsztoj utolsó regénye.”

Tolsztoj egy ügyvéd ismerősétől hallott a megtörtént bírósági esetről, melyből aztán a szerelem, a bűnhődés, megbocsátás és újra meglelt felelősségvállalás legszebb regényét alkotta meg. A humánusság katedrálisát szavakból. Egy bűnt lehet, hogy már késő jóvátenni, mert egy tönkretett életet nem lehet teljesen helyrehozni, de igaz emberré válni soha nem lehet túl késő. Önmagad poklából csak mások feltámadása árán vergődhetsz ki. Az emberségről szóló Feltámadás című regény megjelenésében és tartalmában is a legszebb éke lehet a karácsonynak.

     „És ez az egész, rettenetes változás azért ment végbe benne, mert többé már nem hitt magában, csak másokban hitt. Azért nem hitt önmagában, azért kezdett másokban hinni, mert nehéz úgy élni, hogy hiszünk önmagunkban: önmagunkban hinni azt jelenti, hogy nem a könnyű örömet hajhászó állati énünk javára döntünk, hanem majdnem mindig ellene; ha azonban másokban hiszünk, nem kell döntéseket hoznunk, mert már minden el van döntve, mégpedig nem a lelki, hanem állati énünk javára.” (Idézet a kötetből)

Gy. Horváth László új fordításában, díszkiadásban jelenik meg Tolsztoj utolsó regénye, a Feltámadás, amelyet szerzője 1899-ben fejezett be. Dmitrij Nyehljudov herceg az esküdtszék tagja. A bíróság gyilkossági ügyben jár el, és a vádlottat, név szerint Katyusát a herceg annak idején cselédlány korában elcsábította, aztán elhagyta. Nyehljudov magába száll, felméri tette következményeit, úgy dönt, lemond vagyonáról, fényűző életkörülményeiről, és minden energiáját a prostituálttá lett Katyusa megmentésére fordítja, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy követnie kell a nőt a szibériai száműzetésbe. De vajon bocsánatot nyer-e a bűneiért azáltal, hogy megment egy embert? Terjedelmében nem éri el az Anna Karenyinát vagy a Háború és békét, azonban talán ez Tolsztoj legösszetettebb alkotása, amelyben az igazságtalanságok, a korrupció és a képmutatás miatt ostorozza kora társadalmát, miközben feltárja a düh és a bűntudat pszichológiai mélységeit. A Feltámadás páratlan, intim szerelmi történet – az orosz élet remekbe szabott tablóit jeleníti meg realista ábrázolásmódja és szatirikus humora révén. A 21. Század Kiadó Gy. Horváth László vadonatúj, korszerű fordításában adja közre Tolsztoj nagyszabású regényét. A könyvet M. Nagy Miklós szerkesztette. (Fülszöveg)

     „A kerítőnő helyet ajánlott neki a város legjobb intézményében, ecsetelve annak minden előnyét és hasznát. Maszlova választhatott: vagy a megalázó cselédlét, ahol megint üldözni fogják a férfiak, ahol titkos, alkalmi paráználkodásokban lesz része, vagy pedig a biztos, nyugodt és törvényes alkalmazás, a tiszta, törvényesített és jól fizetett állandó paráználkodás – és ő az utóbbit választotta.” (Idézet a kötetből)

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) minden idők egyik legnagyobb regényírója. Jasznaja Poljanában született, és harcolt a krími háborúban. Miután leszerelt, visszavonult családi birtokára, írt, gazdálkodott, és nagy családja nevelésének szentelte idejét. Regényeivel és szókimondó, polemikus írásaival világhírre tett szert.

Fordította: Gy. Horváth László

Megjelenés: november 20.

Füles, kartonált, 464 oldal, két kötet, díszdoboz, képeslapokkal