A kiállítás a legmodernebb vizuális technikák segítségével vezeti be a látogatókat Van Gogh semmivel össze nem hasonlítható világába.

A BOK Csarnok közel kétezer négyzetméteres kiállítóterében elevenedik meg a „vizuális” Van Gogh, eredeti festményt nem láthatunk. Bevezetésként megismerhetjük családját, a természet iránti rajongását, hatalmas napraforgók között feltárul arles-i hálószobája, a béke és alvás benyomását keltve: „Egyszóval, a kép zaklasson fel, pontosabban mozgassa meg a fantáziát” – írta Van Gogh. Az ezer négyzetméteres kivetítő teremben és a speciális VR-szobában sétálhatunk a festő képeiben, az arles-i kávéházban érezhetjük magunkat, megcsodálhatjuk a napraforgók világát, nyugágyban eldőlve ámulhatjuk csillagos égboltjait egy korszak varázsát megelevenítve. (fotók itt) A festőzsenit nagyszerűen mutatta be a megnyitón Bán Blanka művészettörténész, kulturális menedzser. Érdemes az alábbiakban elolvasni mondatait: 

„Immerzív Vincent van Gogh kiállítás a BOK csarnokban

„Ha értékes leszek később, akkor most is az vagyok. Ahogy a búza akkor is búza, amikor kezdetben az emberek még fűnek nézik.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves jelenlévők!

Szeretettel köszöntök mindenkit az immerzív Vincent van Gogh-kiállítás megnyitóján.

A megnyitó gondolatot a művésztől idéztem, akit - bár számos nehézséggel és értetlenséggel kellett szembenéznie rövid élete során - a hite és a végtelen kitartása soha nem hagyott el. Noha életében bizonyítottan egyetlen alkotását sikerült eladnia, mára már egyértelmű, hogy az idő őt igazolta. Talán nem is az a kérdés, hogy miért szeretjük van Gogh-ot, sokkal inkább az, hogy lehet e egyáltalán nem szeretni őt.

A halála után az impresszionista mester, Camille Pissarro úgy fogalmazott, hogy „ez az ember vagy őrült volt, vagy megelőzött mindenkit, de nem tartom kizártnak, hogy mindkettő igaz...” És valóban. A színek szerelmese minden addigi hagyománnyal szembement a művészetével, mégis, a körülbelül tíz év alatt kibontakozott hatalmas életműve mintegy háromezer alkotást - festményeket, rajzokat és vázlatokat - számlál. Az összesen kilencszáz festmény darabszáma azt jelzi, hogy Vincent harminchat óránként alkotott egy új képet. Őrületes munkatempó, különösen egy olyan embertől, akit időnként nem csak a meg nem értettség fájdalmai, hanem különböző téveszmék és rohamok is kínoztak.

Különleges élmény Vincent van Gogh remekműveit látni életre kelni és egy egyedi, grandiózus festői univerzum részévé válni általuk. Minél többet tudunk egy emberről, annál személyesebbé és közvetlenebbé, ezáltal szerethetőbbé válik a művész énje. Vincent nem csak szenvedélyes festő volt, hanem több mint ezer levele is fentmaradt az utókornak, melyeknek a jelentős részét a testvérének, Theonak címezte. Ezekben az üzenetváltásokban nem csak a művészetről alkotott nézeteiket, hanem sokszor a titkaikat is megosztották egymással. Theo fél évvel Vincent után ment el és egymás mellett nyugszik a két testvér.

Vajon mit szeretett volna Vincent, hogyan emlékezzen rá az utókor?

„A napraforgók az enyémek” – jelentette ki egyszer és valóban könnyű párhuzamot vonni közte és a csodálatos növény között. A napraforgók által a saját életének szinte minden mozzanatát képes volt bemutatni, a rügyektől kezdve egészen az érett, sőt, olykor elszáradt virágokig. „Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépet” – vallotta van Gogh, ami egyfajta ars poétikaként is értelmezhető. Ahány napraforgót ábrázoló festmény, annyi történet. Ismert egy városi legenda, mely szerint a londoni National Gallery-ben látható alkotás előtt kopottabb a parketta, mint bármelyik más műnél. Ismert egy botcsinálta restaurátor-gondnok, aki a két világháború között - mondjuk úgy - csekély hozzáértéssel nyúlt az egyik amszterdami darabhoz, ami miatt az jelentősen megfakult. S nem utolsó sorban, még van Gogh életében, 1890 januárjában egy brüsszeli kiállításon egy festőművész azzal fenyegetőzött, hogy visszavonja a saját képeit, mert - mint mondta - „nem akar Mr. Vincent nevetséges napraforgó virágcserepeivel egy teremben tartózkodni”. A művészt ekkor épp egy ideggyógyintézetben ápolták, így a barátja és pályatársa, Henri de Toulouse-Lautrec hívta ki párbajra az illetőt és csak nehezen lehetett elhárítani a vérontást... Nem véletlen, hogy az ugyancsak világhírű barátja, Paul Gauguin által jegyzett van Gogh portrén a művész épp a napraforgókat festi, illetve az sem, hogy a sírjára napraforgókat helyeztek a barátai a temetésekor.

 A napraforgók az övéi. Igyekezett mindig a nap felé fordulni, még akkor is, ha az épp a háta mögött ragyogott. És az idő kétségkívül őt, valamint a napraforgóit igazolta.

„Ha értékes leszek később, akkor most is az vagyok.” Ma a világ legdrágábban elkelt művészeti alkotások kilencven darabból álló listájának tíz százaléka Vincent van Gogh alkotása.

De nem csak ez teszi őt értékessé, sőt. Hanem a lenyűgöző szellemi hagyatéka. A gyöngybetűkkel írt levelei, az önarcképei, a semmihez sem fogható, hullámzó tájképei, a lélek mélyéig ható portréi, a pompás napraforgói… És legfőképp a példaértékű kitartása.

Idézve ismét Vincentet: „a vásznak elmondják, amit szavakkal nem tudok elmondani.” Élvezzük, ahogyan életre kelnek ezek a csodálatos vásznak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!” (Bán Blanka művészettörténész, kulturális menedzser)

Van Gogh The Immersive Experience

BOK „C" Csarnok (1146 Budapest, Dózsa György út 1.)

Részlet a kiállításból:

„Van Gogh és a Napraforgók

A „Napraforgók Van Gogh egyik leghíresebb műve. Kevesen tudják azonban, hogy a Napraforgók nem csak egyetlen festmény neve, hanem inkább egy, összesen tizenegy képből álló dupla vászonsorozaté, amelyek ma különböző galériákban vannak kiállítva a világ minden táján. A leghíresebb változat Londonban, a National Gallery-ben van kiállítva. Van Gogh első sorozatát Párizsban, 1887-ben alkotta meg, amikor öccsével, Theoval élt együtt. Ez a sorozat négy képből áll, mindegyiken napraforgók láthatók egy asztalon. A következő két évet Van Gogh a második, híresebb sorozat elkészítésének szentelte (1888-1889), amin vázába helyezett napraforgók láthatók Ez a sorozat összesen hét képből állt amelyből egy a második világháború során eltűnt. Öccsével folytatott levelezésből kitűnik Van Gogh termeszét iránti rajongása. Pályafutása korai szakaszában virágos csendéleteket készített. Az, hogy a napraforgóra esett a választása korántsem véletlen. Divatosak voltak az 1810-es években, megtalálhatóaik voltak a korra jellemző rusztikus kertekben, mint amilyen Monet-nak is volt. Van Gogh első festménye a Napraforgók sorozatból egy párizsi kávéházban található, ahol Gauguin felfedezte. Lenyűgözte a kép. Ez az elismerés egy olyan valakitől, akire Van Gogh nagyon felnézett, bátorságot adott neki ahhoz, hogy egy arles-i műterembe költözzön. Arles-ból, miután 1888-ban letelepedett, igy ír öccsének: „Abban a reményben, hogy Gauguinnel hamarosan saját műtermünkben lakhatunk, szeretnék valamilyen dekorációt készíteni hozzá. Kizárólag nagy napraforgókkal. (...) Minden nap dolgozni fogok rajta, napkeltétől, mert a virágok gyorsan elhervadnak, ezért egy huzamban kell megcsinálni az egészet." Napraforgóiból jó néhányat a Gauguinnek szánt vendégszobában aggatott fel, aki később ezeket a munkákat „Vincent esszenciális stílusának egy tökéletes lapja"-ként jellemezte. Ezek a munkák ihlettek Gauguin „A napraforgófestő' című festményét. A napraforgók jó alanyként szolgálnak színtanulmányokhoz, különösen, ami a sárga szint illeti. Az egyik változatban Van Gogh mintegy harminc különböző sárga árnyalatot használ. A sárga finom árnyalati eltéréseinek kontrasztja a napraforgóknak életteli energiát kölcsönöz. Figyelje meg a színek játékát a váza és környezete között: az asztalhoz és a háttérhez a váza színeit a festő invertálva használja, amellyel kiemeli a mű átütő hatását. Virágzó, hervadó, érett magokat tartalmazó tányérú napraforgók együtt... Van Gogh a napraforgó életének mindegyik fázisát egyetlen csokron belül jeleníti meg. A természet inspirálja, miközben él is saját művészi szabadságával. Ezt maga is elismeri: „Túlzok, néha átalakítok egy-egy motívumot; de mindemellett nem én alkotom meg az egész képet, ellenkezőleg, készen lelem fel a természetben, csak ki kell bontani." Azzal, hogy a jellegzetesen újra kinövő napraforgókat választotta és azokat életük különböző fázisaiban ábrázolta egyetlen csokron belül, Van Gogh az élet körforgásának metaforáját alkotja meg. Van Gogh temetésén koporsóját imádott sárga virágaival diszitettek fel. Emlékére barátja, dr. Gachet napraforgókat ültetett a sírjára.