Virtuális tárlatvezetés a mozivásznon.

Az EXHIBITION ON SCREEN, a díjnyertes és közkedvelt filmsorozat, amely a történelem legelismertebb művészeinek életrajzát mutatja be, a Van Gogh és Japán című filmmel zárta hatodik évadát, és most egy rövid időre ismét a hazai művészmozik vásznán kel életre.

A Van Gogh és Japán epizódban a kritikusok által elismert amszterdami Van Gogh Múzeum kiállításától a szépséges Provence-on át a rejtélyes Japánig utazhatunk. Van Gogh magánleveleinek, valamint barátai és kortársai írásos beszámolóinak felhasználásával ez a rendkívüli és megható film feltárja Van Gogh japán művészethez fűződő, kevéssé ismert, mély kapcsolatát – annak ellenére, hogy ő maga soha nem utazott Japánba –, valamint a japonizmusnak Van Gogh legikonikusabb művei megértésében játszott szerepét. A film nemcsak Van Gogh japonizmusának megnyilvánulásait vizsgálja, hanem azt is feltárja, hogy a japán társadalom hogyan alakított ki affinitást Van Gogh munkássága iránt – a japán kultúrával való kapcsolatának köszönhetően. A filmben kortárs művészek – köztük Tomoko Kawao kalligráfus és Tatsumi Orimoto performanszművész – is megszólalnak. A Van Gogh és Japán című film modern perspektívát nyújt a Van Gogh és Japán közötti bonyolult, kölcsönös hatások mechanizmusáról.

Amikor az Edo-korszak 1868-ban véget ért, és Japán megnyílt a Nyugat felé, Párizsban minden japán dolog megjelent: dísztárgyak és színes fametszetek, az úgynevezett „ukiyo-e” formájában. Bár Van Gogh nem vágyott arra, hogy Japánba látogasson, lenyűgözték a japán vizuális kultúra elemei, és az, hogyan lehet ezeket adaptálni a saját, új látásmódra való törekvése során. Olvasott Japánról szóló leírásokat, és alaposan tanulmányozta a japán műveket, tanulva merész és kontrasztos színhasználatukból, a vonalak kompozíciós illékonyságából és a természeti formák szokatlan képkivágásaiból. Nagy mennyiségű japán grafikát is szerzett, amelyeket sikertelenül próbált eladni, bár nagyszerű inspirációs forrást jelentettek számára. 1888-ban Párizs túl sok lett Vincent számára, ezért új témák és egészségesebb életmód után kutatva Dél-Franciaországba utazott. Provence-ban gyönyörű tájat, erőteljes fényt és egzotikus embereket fedezett fel, amelyek Japánról alkotott idealizált elképzeléséhez – a japán álomhoz – illeszkedtek. Az ezt követő termékeny, de problémás évek alatt Van Gogh életművének néhány legegyedibb és legikonikusabb alkotása született, mint például a Napraforgók és az ikonikus portrék sorozata.

David Bickerstaff, a Van Gogh & Japan igazgatója így nyilatkozott:

„A Van Goghról szóló film készítésekor betekintést nyerhettünk a leveleibe, és a műveit közelebbről szemlélhettünk. Az ember azt hiszi, hogy ismeri őket – hiszen híresek –, mégis, minden újramegtekintéskor valami újat fedeztünk fel. A művészetével küszködő, törékeny elméjének működése tárul fel az írásos emlékek nyomán. Az erőteljes egyszerűségre való törekvés az, ami Vincent van Goghot a japán művészethez vonzotta, a japánokat pedig az ő történetéhez.”

EXHIBITION ON SCREEN: Van Gogh és Japán

Virtuális tárlatvezetés a mozivásznon, 85 perc, 2022

angol nyelven, magyar felirattal

Előzetes itt.

Rendező: David Bickerstaff

„Irigylem a japánokat” – írta Van Gogh a testvérének, Theónak.  A film alapjául szolgáló kiállításon – VAN GOGH & JAPÁN az amszterdami Van Gogh Múzeumban – láthatjuk, hogy miért.  Bár Vincent van Gogh soha nem járt Japánban, ez az ország volt rá és művészetére a legnagyobb hatással. Nem érthetjük meg Van Goghot anélkül, hogy ne értenénk meg, hogyan érkezett a japán művészet a 19. század közepén Párizsba, és milyen mély hatást gyakorolt olyan művészekre, mint Monet, Degas és mindenekelőtt Van Gogh. 

A japán művészetet kínáló, új párizsi galériák meglátogatása, majd saját Japán-képének kialakítása – alapos kutatás, metszetgyűjtés és más művészekkel folytatott részletes megbeszélések révén –, azaz Van Gogh japán műalkotásokkal való találkozása új és izgalmas irányt adott munkásságának. Elhagyta Párizst és Dél-Franciaországba távozott – egy olyan helyre, amely szerinte a lehető legközelebb állt egyfajta idealizált Japánhoz –, s az ezt követő termékeny és mégis problémás éveket mind abban az összefüggésben kell szemlélni, hogy Van Gogh a japán hatásokat a saját akarata szerint hajlította, és magát egyértelműen ázsiai előzményekkel rendelkező modern művészként határozta meg. Van Gogh művészetének e kevéssé ismert szeletében láthatjuk, milyen fontos volt Japán tanulmányozása. A forgatócsoport – s vele mi, nézők – nemcsak Franciaországba és Hollandiába, hanem Japánba is eljut, hogy tovább vizsgálja azt a figyelemre méltó örökséget, amely Van Goghra oly nagy hatással volt, és amely őt azzá a művésszé tette, akit ma ismerünk.