Az írónő férjét a cége Sanghajba rendeli ki munkára, megy az egész család feleségestől, gyerekestül. Nem a megszokott útikönyv,

inkább benyomások, érzések, hangulatok sorozata, amelyek laza időrendben követik egymást. Mindezek közé beékelődnek az írónő emlékei, történetei magáról, apjáról, családjáról. Ne várjunk történeti ismertetőt, társadalmi korrajzot, kulturális betekintést Kínáról. Nincs finomkodás: a kínai szegénység koszáról, a gazdagok nyugat-majmolásáról ugyanolyan kendőzetlenül ír, mint ahogy apjának szókimondó beszéde is az egyszerű ember élőbeszédének nyersességét idézi fel.

Sanghaj 14 millió ember lakóhelye (kínai nyelvre oktató Yaja szerint nem a 9 millió sanghaji, hanem a munka miatt vidékről feljött 5 millió kínai köpköd és fújja ki csak úgy mindenféle zsebkendő használata nélkül az orrát). 14 millió ember egy városban, több mint egész Magyarországon – gazdagság és nyomor, színek és árnyak, kínaiak és külföldiek, földhözragadt valóság és szárnyaló csodák – emberi. Hogy mi ragadta meg Sóvárit Sanghajban? Hát nem is tudom ….. talán, nekem is el kellene mennem, s talán Neked is …

Addig is míg itthon vagyunk, ajánlom a könyvet olvasásra.

Sóvári Mónika: Szerelmem, Sanghaj, 2010
DUNA International könyvkiadó, ISBN: 9786155013027