A Thália Színház előtt, a bejárat esővédőjét tartó oszlop körül egy nagy kör van a betonba vésve. A körcikkekbe az épületben működő zenés helyek, színházak neveit és működési idejüket írták be. 

Itt működött a híres Arizona mulató is Miss Arizona és Rozsnyai Sándor vezetésével. A színdarab története ebbe a korba vezet el: egy kitalált, vagy akár létező, a szakmában élő idős nő emlékei által eljutunk a kuplerájként működő kávékimérések világából kinövő mulatók, orfeumok, színházak világába.

A címszereplő Madám Bizsuról az őt alakító Molnár Piroska a Színház online oldalán ezt mondja: 

„Madám Bizsu valóban létezett. Egy Brassaï nevű híres fotóművész képein egyszer csak megjelent egy idős hölgy, akiről nem lehetett tudni, hogy kicsoda. Talpig tele volt aggatva mindenféle bizsukkal, hamis ékszerekkel, úgy ült modellt. Brassaï rendkívül sokat fényképezte, de mivel senki nem tudta, ki is ő valójában, elnevezték Madám Bizsunak. Én magam is láttam ezeket a fotókat, …”

(https://szinhaz.online/molnar-piroska-valoszinuleg-az-utolso-evadot-kezdem-meg-jovore/)

Innem már csak pár lépés elképzelni, hogy azokat a bizsukat kapta, s mint ilyenekhez emlékei fűződtek. Madám Bizsu – miközben hamis ékszereit nézegeti, morzsolgatja - a mutatványosokról, a kávékimérésekről kezd beszélni, s Hevesi László – hol mint az idős hölgy lába előtt ülő gyerek, hol mint nőket futtató férfi avagy egyéb szereplő - kiegészíti ezeket a történeteket, hozzátesz pár apróságot, árnyalja a képet. 

Képzelt dokumentumjáték, hirdetik az előadásról.  Képzelt dolog Madám Bizsu élete, a bemutatott jelenetek – de a korabeli (azaz XX. század 20-40-es éveire vonatkozó) dokumentumok alapján a mulatónegyed élete, annak összefonódása a rendőrséggel, a mulatókban így az Arizonában dolgozó lányok kiszolgáltatottsága - tény. 

A történeteket remekül illusztrálják Mórocz Adrienn, Borbás Barbara és Hevesi László zenés, avagy szöveges betét szerepei.

A visszaemlékezésben eljutunk az Arizona esetében a II. világháború éveihez. Élvezte a felső tízezer a mulatók világát – szó esik Horthy fiáról, a majdani VII. Edvárd angol királyról, hogy csak párat említsünk. A havi 200 pengő fixel – Rozsnyai Sándor filmslágerének Vadnay László által írt szövege szerint – vígan viccelt az ember, azaz megélhetett belőle. Az Arizonában egy szendvics került 200 pengőbe, s az akkor híres Honthy Hanna egy esti gázsija nem volt ennyi – mondják az előadásban. 

Az Arizona mulató sorsát ismerjük, Miss Arizona és Rozsnyai Sándorét is, nem lehetett nagyon más Madám Bizsué sem….

Remek előadás. A színészek játéka mellett remek Stein Pupi zenéje és a színészeket kísérő Kőhalmy Pál zongorajátéka.