A BFW pénteki utolsó napján jártunk, amely ezúttal a felújított Szikra moziban volt.

Úgy tűnik kezd rátalálni a helyes útra a Budapest Fashion Week. Talán mégis lesz abból az álomból valami, amit a kezdetekkor Kenguru az esemény főszervezője megálmodott, hogy Budapestnek is legyen egy saját divathete.
A színvonal egyre javul. A helyszín A volt Szikra moziból kialakított Szikra Cool Tour House ismét színvonalas tere az eseménynek. Az ötletesen felújított mozi, extrém csempékkel és jó megvilágítással, különleges hely egy divatbemutatóhoz. A szórakozóhelyhez egy kis színházterem is tartozik. Ez volt a divatbemutatók helyszíne.

Mixchel: A kollekciónak 3 fő témája volt. Az elsőt a folklór, a népművészet,inspirálta. Az anyagok felülete, textúrája teszi izgalmassá, hagyományos mégis mai viselet, ahogy anno a népviselet volt. A kollekció darabjai főleg elegáns, mégis színes ruhák, varrott mintákkal. Lecsatolható újjal, leereszthető szoknyával, átalakítható inggel. Darabjai egytől egyig különleges, színpompás minőségi ruhák.
Ezt a bemutatót egy Sunny nevezetű úriember, sajnos pontos nevét nem tudom, mert hiába próbáltam utánanézni angol nyelvű mulatós slágerének a: “Gyps girl you break my heart”-nak, semmit nem találtam. A gyerekpóló méretű hasvillantós ingben fellépő Szikora Robi és Komár László emlékét bennem egyaránt felkeltő cigányprímás ruhájú vérbeli macsó, nálam nem aratott osztatlan sikert. Azért az elmegy kategóriába bele fért és nem ütötte meg a “szörnyen kínos” színvonalat.
Még két kollekció következett: egy, amelyet a keleti kultúra ihletett, az utolsót pedig elvileg a romantika, szerintem inkább Lady Gaga ihletett. Egy kisebb erotikus show bontakozott ki a színpadon, aztán kiderült, hogy ez csak egy fehérneműbemutató. Hát kinek mi a romantika...
Ez sem rontott az összképen. Szerintem az est legjobb ruháit láthattuk.

Átkötésként a Magma tűzszínházát láthattuk, akik egyre jobban fejlődnek, bár az utóbbi időben már csak egy lány képviseli az egész tűzszínázat. Lehet a többiek pihenőnapot tartottak. A bemutatót úgy összegezném, hogy fellép egy lány aki felgyújt egy hulla-hopp karikát és zenére eltáncikál a színpadon, aztán iszonyatos terpentin szag van. Zenétől függően ez lehet jó vagy rossz. Most jó volt.

Varga Gyöngyi: szinte minden BFW-n új kollekcióval jelentkezik. A mostaninak a szürrealizmus volt a témája. Grotesztk, bizarr víziók egy fekete fehér kollekcióban. Az egyetlen színes dolog a ruhákon, a kézzel festett Dali festmények. Persze nem eredetiek. De erre nem is volt szükség.

EXP: szintén egy fekete fehér kollekcióval jelentkezett. A bemutató után pedig Steve electric boogie világ bajnok lépett fel csillogó ingben, terminátor szemüvegben. Volt egy olyan érzésem, hogy az eredeti Steve lebetegedett vagy elfogták (mint egy Leslie Nielsen filmben, hogy az öreg előtt is tisztelegjünk) és valakinek a haverja ugrott be, aki szintén valamit konyít az electric boogie-hoz.

A divathét sztárvendége Paulina Plizga lengyel divattervező. A divatbemutatóinak különlegessége, hogy mindig performance jellegűek. A mostani bemutatón a divattervező a helyszínen fejezte be a patchwork jellegű ruhái festését. Ami sajnos vontatottá, és a monoton zenének köszönhetően kissé idegtépővé tette a bemutatót, annak ellenére, hogy a ruhák szépek és rendkívül színesek voltak. A ruhákat a tervezőnő japán útja ihlette és mindegyikben megjelent valamilyen módon a madárfészek motívuma.

Az divathetet a hagyományoknak megfelelően maga a kitaláló KENGURU divatbemutatója zárta. Kollekciója mindig extrém és a modellek nagyon felszabadultak. Engem a mostani kollekció eleje kicsit egy függönyáruház készletével keresztezett lámpa-búra bemutatóra emlékeztetett. A további darabokat a csillogó anyagok jellemezték, mindenféle formában. A huszárruha kifejezetten tetszett. Mindenesetre ilyen szokatlan darabok miatt jár az ember divatbemutatóra. Az utcán úgysem lát ilyet, legalábbis csak ritkán.