Az Amor Towles népszerű regénye alapján készült minisorozat Ewan McGregor főszereplésével április 18-tól érhető el – kizárólag a SkyShowtime-on, rögtön három résszel.
©Jön, jön a könyv legújabb filmváltozata! A rákospalotai Raleigh Stúdióban forgatják Keanu Reeves főszereplésével.
A szamuráj történetek kedvelői nagyon várják a filmet, s a bemutatóig még bőven van idő, hogy a könyvet is elolvassák, ha eddig kimaradt az életükből.
Először is a „rónin”-ról beszéljünk.
Harcos elit irányította a japán társadalmat a XII. századtól a XIX. századig, a harcoló férfiakat nevezték „bushi”-nak, vagy szamurájoknak. A XVI. századtól kezdve már csak azoknak a bushiknak a neve szamuráj, akik fizetett csatlósként vidékről helyőrségi városokba költöztek. A harcosok kialakították a saját katonás életmódjukat. A Harcos Útjának, a bushidónak a lényege a hűséges szolgálat és a becsület erénye volt. A Tokugawa-sógunok (1603-1867) ideje alatt Japán központosított feudális állam volt, amelyet a császári udvartól független – de a császár nevében uralkodó - katonai kormányzás irányított. A katonai kormányzást, szervezetet „bakufu”-nak nevezzük. A Tokugawa-sógunok, hatalmuk megszilárdítása érdekében sok földesúr (daimyó) vagyonát elkobozták, a bakufuban viselt rangjától megfosztották, s helyükre híveiket ültették be. A vagyonától megfosztott földesurak hűbéresei – a szamurájuk - is elvesztették megélhetésüket. Őket, a gazdátlan szamurájukat nevezzük „rónin”-oknak, azaz elveszett embereknek. Egyes vélekedések szerint a Tokugawa-sógunátus első ötven éve alatt 400.000 rónin teremtődött, ezeknek kb. fele szegődött más daimyó alkalmazásába, a többi 200.000 rendszeres jövedelem nélkül maradt.
De térjünk vissza a bushidóhoz. A szigorú feudális gondolkodás szerint a daimyók és a szamurájok egyetlen egységet alkottak. Azoktól a szamurájoktól, akik gazdájuk kegyeiben álltak, elvárták, hogy gazdájuk halála után kövessék őt a túlvilágra, kövessenek el seppuku-t (rituális öngyilkosságot). Egyes esetekben pedig kényszerítették - akarata ellenére is - a seppukura.
©Tamenaga Shunsui: 47 Rónin
Tamenaga Shunsui: 47 Rónin
A könyv – 47 rónin – megtörtént esetet dolgoz fel. Ez olyan mondhatnám japán toposz (közismert, közkincsé váló, korokon átívelő irodalmi kép), mint nálunk például az egri nők. Illik ismerni nemcsak formailag, hanem benne levő eszmei mondanivalót is a saját nemzetbelinek.
A könyv azt írja le, hogyan bosszulja meg 47 rónin gazdájuk erőszakos halálát, s hogyan tesznek eleget a bushidó szellemében a „hűséges szolgálat és becsület erényének”. A könyv nőalakjai eszményi alakok: a szamuráj anya, feleség, szerelmes nő alakjai. A róninok nagyságát a mellékalakokként megjelenő gyarló emberek – a kincseskamrát megdézsmáló lovagok, erőszakos kulik, embertelen kereskedő - alakjai még jobban kiemelik.
A könyv egy kifestőkönyvhöz hasonlítható, csak a lényeges vonásokat emeli ki, a fő mondanivalóra koncentrál – apró jelekből, kis beszélgetésekből és fantáziából illetve a kor valamilyen mélységű ismeretanyagából lehet színesebbé tenni a történetet. Kár, hogy az a sok kép, amely díszíti a könyvet fekete-fehér.
Nagyon érdemes elolvasni a könyv Utószavát és a Függeléket, amelyből a fordítással kapcsolatos érdekességek is kiderülnek, és nem utolsó sorban az, hogy nem is 47 hanem 48 rónin sírjáról beszélhetünk.
Többet nem mondok. Azt ajánlom, olvasd el a könyvet!
Tamenaga Shunsui: 47 rónin, 2011
Fapadoskonyv.hu Kft., ISBN 978 963 329 288 4
Hozzászólások (1)
Azt azért megemlíteném, hogy a könyvet egy olyan csekély 115 év után lehet először magyarul elolvasni. Azért ez már valami, arról nem is beszélve, hogy Rákospalotán forgatják a filmet vagy egy részét. Talán még érdekességként azt is megemlíteném, hogy a film első verziója egy némafilm volt. Ilyen érdekességekért nem is kell feldúlni a netet, elég elolvasni egy ismertetőt a könyvről. www.konyv-konyvek.hu/47_ronin