Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
©Család, barátság, szeretet, gyűlölet, aljasság, képmutatás ... azokban a bizonyos rendszerváltás előtti évtizedekben Spiró György tollából. Jelentések, kémjelentések a jelennek, az utókornak a társadalomról, az emberekről, magunkról. Nehéz műfaj a novella – írja Spiró a könyvborítón, aztán részletezi, hogy miért. Egyetértek vele, vagy ha másképpen fogalmazok, akkor azt mondanám: másképpen kell olvasni egy novellát, mint egy regényt.
A novellában minden szónak „súlya” van, nem lehet túlmagyarázni, hanem meg kell értetni ott és akkor a mondanivalót.
Spiró – 1946-os születés, s azt kell mondanom, hogy ezt is kell tudni a novellákhoz. Mert Spiró a maga koráról, a maga életének darabjait beleszőve - mesél. Mivel sehol nincs egy évszám a novellákban, így fontos az író születési ideje, hogy betájoljuk magunkat: miről ír, mikorról ír. Mert van, akiknek ezek az évek, már csak a történelem lapjai, másoknak pedig a megélt valóságról egy lenyomat, egy írásos-kép. Vajon jó képek-e ezek, vajon jó lenyomatai a kornak? Jó jelentések-e az utókor számára? Ezt majd az olvasók fogják eldönteni: visszaidéződik-e életük egy-egy szakasza a sorok olvasásakor – avagy közelebb hozza-e azt a kort, amely volt, amelyben nem élt, de meghatározta az életét, amelybe beleszületett?
Miről ír Spiró? A zsidó gyökerekről, amelyeket nem szakít el az Atlanti óceán szélessége sem (A síromnál), a családi kapcsolatokról, amely lehet oly vékony, hogy a halál után már nyoma sem marad (A nyom), azokról az 1960-70-es évekről, amikor már tanulhattunk külföldön, utazhattunk külföldre (Lodku unyeszló, Tischdamen) – ilyenekről.
S van egy egész rövid novella, amely engem megérintett. Spiró ezt írja benne: „Nem a baráttól távolodik el az ember, hanem önmagától. A tanútól menekül az ember, önmagának attól a részétől, amit a másik a szemére vethet ...csalódás önmagunkban, amiért nekünk sem sikerült; ez az, amit nem lehet bevallani” (A két boldog magyar).
Család, barátság, szeretet, gyűlölet, aljasság, képmutatás ….. azokban a bizonyos rendszerváltás előtti évtizedekben Spiró György tollából. Jelentések, kémjelentések a jelennek, az utókornak a társadalomról, az emberekről, magunkról.
Spiró György: Kémjelentés, 2011
Magvető Kiadó, ISBN: 9 789631 428674