Aranyos frakkos pingvinek, sok jó poén, egy egész jó és tanulságos történet happy enddel. Azt hiszem nem kell ennél több egy cool amerikai vígjátékhoz! Mindenkinek jó hűsölést kívánok a nyári kánikulában!

Kb. egy hónappal ezelőtt Jim Carrey visszatért a mozivászonra. Korábban úgy gondoltam, hogy nincs már meg benne az a fajta őrültség, ami mindenkinek eszébe jut, ha az Ace Venturára gondol. Ebben a filmben Jim Carrey kis mértékben, de megcsillantott valamit 10 évvel ezelőtti (máig utánozhatatlan) énjéből!

Azt azért már az elején szögezzük le, hogy Jim Carrey nélkül ez a film (bár lehetséges, hogy így is) eltűnt volna az olyan filmek süllyesztőjében, amikre már kb fél év múlva se emlékszik a közönség. Egy lett volna a hollywoodi tucat (szenny?) filmek közül. Nagyon jó döntést hozott a rendező, hogy Carreyhez idomította Tom Popper karakterét. Már a mindenkit semmibe vevő, akár abszurd marketingstratégiával dolgozó ingatlanügynök is humoros figura, de a pingvinek váratlan megérkezése, csak fokozza ezt.

Tom Popper nagyon kevés időt töltött gyerekkorában apjával, mert az sosem volt otthon, a pingvineket kutatta. nagy valószínűséggel emiatt ifjabb Popper sem az apák, férjek gyöngye. Elvált. Két gyerkőce van, fiával (Maxwell Perry Cotton) egész jó a viszonya, de tinilányával (Madeline Caroll), már kevésbé jön ki jól.

Popper életét a munka teszi ki, ellentétben sokunkkal ő utálja a hétvégét, alig várja, hogy hétfő legyen és dolgozhasson. Asszisztense, a kizárólag P betűs szavakkal beszélő (magyar fordításban) Pippi (Ophelia Lovbond) szintén munkamániás. Mindketten azon munkálkodnak, hogy Popper végre felkerüljön a márványtáblára, azaz bevegyék őt a cég igazgatóságába. Ehhez már csak egy kisebb vendéglőt kell megvásárolnia. Úgy véli, hogy ez gyerekjáték lesz, de ekkor még nem sejti, hogy hamarosan minden a feje tetejére áll majd.

Édesapja meghal, ez azonban nem rázza meg Poppert, inkább az a dolog, amit apja örökségül ráhagy. Innentől kezdve minden megváltozik egy félreértés és egy icipici hazugság miatt. A füllentés Popper szájából csúszik ki fia szülinapján.

A kis frakkos vendégek nem csak Popper életét, hanem a lakását is felforgatják, hiszen hidegre és jégre van szükségük. Így a luxus 300 négyzetméteres lakás, hamarosan hó és jégpályájává alakul. Popper és a gyerekek és a volt feleség (Carla Gugino) is nagyon jól érzik magukat, de Popper egyre kevésbé tudja ellátnia munkáját. Így választania kell...

Ez így talán egy kicsit drámaian hangzik, de természetesen ez egy vígjáték, így telis-tele van Jim Carrey-s poénokkal az egész film. A poénok nagy részének csattanója talán akkor üt igazán nagyot, ha láttad az Ace Ventura filmeket. Azt tudom mondani, hogy egyszer mindenképp érdemes megnézni, akár egyedül, akár párral, barátokkal, de a pingvinek miatt akár kisgyerekekkel együtt is.

7/10 pont

Mr. Popper pingvinjei (Mr. Popper's Penguins) - amerikai vígjáték, 95 perc, 2011

Rendező: Mark Waters

Szereplők: Jim Carrey, Carla Gugino, Angela Lansbury, Madeline Caroll, Ophelia Lovibond