Minden évben van olyan film, ami osztatlan sikert arat, mint tavaly A király beszéde és a Fekete Hattyú. Ez 2011-ben szinte vitathatalanul A Némafilmes volt, hiszen néhány hónap alatt elképesztő sikereket ért el. Számtalan nívós díjat besöpört (köztük, több Oscart és Golden Globe-ot is). A közönség, a szakma és még a kritikusok is megemelték a kalapjukat a szinte elsőfilmes Michel Hazanavicius előtt! Külön ki kell emelnem a két főszereplőt, mert mindketten fantasztikusak! Na és persze a már sokat emlegetett kiskutya, ők hárman együtt viszik sikerre a filmet.

Mindig félek, amikor egy olyan filmre ülök be, ami annyi jó kritikát kapott és annyi díjat, mint A Némafilmes. De szerencsére nem kellett csalódnom és jó érzéssel távozhattam a moziból. Az egész film olyan hangulatot áraszt, hogy egy modern multiplex foteljában ülve is elhittem, hogy visszarepültünk az időben!

Az a helyzet A némafilmessel, hogy bár a 20-as 30-as években játszódik, mégis akár napjainkban is megtörténhetne. Van egy sikeres színész, aki kimegy a divatból és a trónjára ül egy gyönyörű és nagyon fiatal színésznő. A csavar a történetben, hogy lényegében pontosan ez a színész segítette a hölgyet élete első szerepéhez.

Na de ne is siessünk ennyire előre. A film elején 1927-ben járunk, amikor George Valentin (Jean Dujardin) elképesztő népszerűségnek örvend, ő Hollywood legmenőbb színésze. A közönség imádja laza, humoros, zseniális alakját. Ekkoriban még a némafilmeken szórakozik a mozinéző, így George-nak még nehezebb a feladata, hiszen szavak nélkül, a gesztusaival, arcmimikájával kell "eladnia" magát és a filmet is. Sikerül neki. Teltházzal mennek a filmjei és a közönség hangosan nevet, vagy éppen sír, de mindenképp tapsvihar zúdul a végén.

Egy közönségtalálkozón George Valentin szó szerint belebotlik egy fiatal és csinos lányba, egy pillanatra megfagy a levegő, mert nem tudják, hogyan reagál majd a filmsztár. De a dolog jól sül el és még egy címlapfotó is készül "az ismeretlen lánnyal". Ez a hölgy egy bizonyos Peppy Miller, aki nagy rajongója George-nak és most éppen statisztának jelentkezik egy filmbe. Egy kis incidens miatt majdnem kirúgják az első forgatásról, de George megmenti őt és rábeszéli a rendezőt (John Goodman), hogy ne rúgja ki. Így tehát Peppy (Bérénice Bejo) megkapja élete első statiszta szerepét, majd telik múlik az idő és egyre több és egyre nagyobb szerepekhez jut.

Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert az gondolom, hogy a fantasztikusat alakító Jean Dujardin mellett, valahogy elveszett a francia színésznő, Bérénice Bejo. Ez méltatlan, mert egyszerűen imádnivaló. Nem láttam őt még korábban, de ebben a karakterben és ebben a környezetben abszolút megállta a helyét, sőt! Elhiszem neki, hogy egy feltörekvő színésznő, aki eközben bálványoz egy lassacskán lehulló csillagot. Mert tényleg így van... Lassacskán kimegy a divatból a némafilm és ezzel leáldoz George Valentin-nak is. Innentől kezdve pedig nincs megállás a lejtőn... George-ot kirúgják a stúdiótól, mivel hangos filmben nem hajlandó játszani. Kitalálja, hogy ő maga rendez majd egy filmet és ő is fog szerepelni benne, de ez rosszul sül el. A filmre alig kíváncsi néhány ember, ráadásul a premier egy napon van Peppy Miller új filmjének bemutatójával, ahol teltház van és óriási siker.

Ahogyan az egyikőjük élete felfelé, úgy a másiké lefelé ível. George szép lassan mindent elveszít, amiért valaha megdolgozott, Peppy pedig most kezdi megkapni azokat, amikről eddig csak álmodott. George-ot elhagyja a felesége, sőt az otthonukból is kiteszi, anyagi csőddel kell szembenézni, el kell árvereznie a kedvenc dolgait (majd később mindenét) és végül az alkoholhoz menekül. Peppy luxuséletet él, de mindvégig nyomon követi George Valentin helyzetét, mivel fülig szerelmes belé.

Egyébként engem rendesen megvezettek, mert biztos voltam benne, hogy a vége valami nagy dráma lesz, és emiatt zsebelt be ennyi díjat, de nem lett igazam. Bár a végén van egy kis izgalom, bonyodalom, félreértés, dráma, de tulajdonképpen mondhatjuk, hogy egyfajta happyend-el zárul Michel Hazanavicius (Oscar díjas rendező!) filmje!

A filmet NEM ajánlom azoknak, akik lövöldözésre vágynak, vagy elvetemült poénokra, esetleg valamilyen természetfeletti erővel rendelkező lényekre, mert ők csalódnának. A Némafilmes azoknak szól, akik szeretik, ha egy film értéket képvisel, esetleg még mondandója is van.

9/10 pont

The Artist - A némafilmes (The Artist) francia némafilm, 100 perc, 2011
Korhatár besorolás: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Rendezte: Michel Hazanavicius
Szereplők: Bérénice Bejo, James Cromwell, Jean Dujardin, John Goodman, Missi Pyle, Penelope Ann Miller