Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
Szombat este nagy izgalommal vártuk vajon fiaink milyen helyezést érnek el a bakui döntőben. Akkor még nem tudtuk, hogy 10-ként jutottak tovább az elődöntőből, így nem sok eséllyel vágunk neki a döntőnek. Végül 24-ként végeztünk.
Az Eurovíziós dalversen több éves követése után számomra már világossá vált, hogy itt nem a dalok versenyéről, hanem csupán szimpátia szavazásról van szó. Innentől kezdve az Eurovízió csupán egy szórakoztató szombat esti show ahol részünkről nem kell nagy világmegváltó eredményekre várni mert se nyelvrokonokban, sem minket kedvelő szomszédokban nem bővelkedünk. Sajnos.
Nem mindíg a mezőny legjobb dalai győznek de ez jó alkalom arra, hogy felfedezzünk magunknak egykét jobban megismerendő előadót. Bár idén, talán tényleg a legjobb dal nyert. A rendezők pedig lekoppintották a teljes tavalyi Düsseldorfi díszletet (talán még a sportcsarnokot is). Nem tudom nem megemlíteni a már már idegesítően bájgúnár műsorvezetővé avanzsált tavalyi győztest. A Compact Disco végül 24. helyen végzett, ennek ellenére én nem érzek csalódást, mert színvonalas előadást küldtünk ki a versenyre csak épp Európa nem volt rá vevő.
A sok unalmas ballada között azért lehetett egykét többször hallgatható popos slágert találni. Nálam ők nyerték az Eurovíziós dalversenyt:
1. Loreen - Euphoria
A marokkói származású svéd énekesnő előadásmódjával is rátett egy lapáttal (ami néhol hátborzongató, néha nevetséges is lehetett volna, de nem volt az) az amúgy is fülbemászó dallamra, amit szerintem a Titanic betétdalának akkordjaira írtak. Ennek ellenére elsöprő lendületes sláger.
2. Anggun - Echo
A franciák énekesnője szerintem méltánytalanul a mezőny végén végzett. Pedig még Jean Paul Gaultier-t is bevetették az ügy érdekében. Lobogó selyemruhályával a színpadkép kategóriában mindeképp ő vitte el a prímet. A szekrényugrást és nyújtógyakorlatokat imitáló tornászlegényeket viszont nem értettem, ennek ellenére mutatósak voltak.
3. Nina Zilli - L'Amore È Femmina (Out Of Love)
Az olaszok 2 éve tértek vissza a dalfesztiválra és mind a két évben méltánytalanul hátul végeztek. Az idei olasz sláger könnyed és fülbemászó mégsem volt nyerő, ezen még az Amy Winehouse-re hajazó Nina Zilli sem segített.