Európa újra mozizni megy!” – Tizedik alkalommal rendezik meg az egyik legnagyobb összeurópai filmünnepet, amelyen tavaly 40 ország 700 mozijában több mint 90.000 néző vett részt.
80 országból érkező 432 filmmel kezdődik csütörtökön az öt kontinens kortárs filmművészetének felfedezésre invitáló World Film fesztivál Montrealban. Az Észak-Amerika kulturális fellegvárában megrendezett filmverseny a nemzetközi produceri szövetség (FIAPF) által A-kategóriásnak minősített 14 filmfesztivál egyike a berlini, cannes-i és velencei mozgókép mustrákkal együtt.
A nagyszabású filmfesztivál Bergendy Péter A vizsga című filmjét versenyen kívül mutatja be „World Greats” elnevezésű válogatásában. A vetítésen Hámori Gabriella, az ügynökfilm női főszereplője személyesen részt vesz.
Gyöngyössy Bence Utolsó rapszódia című filmjét a montreali filmfesztivál „World Cinema” szekciójában tűzi műsorra. A magyar-francia koprodukcióban készült, Liszt Ferencnek emléket állító filmet a rendező személyesen mutatja be a fesztiválon.
A montreali filmfesztivál elsőfilmes versenyében indul Maciej Adamek lengyel filmrendező lengyel-német-magyar koprodukcióban készült filmje, melynek magyar koproducere Muhi András (Inforg Stúdió).
Hozzászólások (4)
The enigma for Frank Ryan avagy szia, még mindig a montreáli filmfesztivál
Na végre – sóhajtok föl – ha nem is vagyok 100 %-ig biztos, de végre megy az internetem és hátha ez tartósan így lesz. Újra „bent lehetek a vérkeringésben”. És végre, megírhatom az élményeimet.
Talán a telefonban is elfúlt a hangom augusztus végén, amikor igennel válaszoltam „ha már úgyis ott vagy, nem néznél meg pár filmet és írnál róla” szövegre. Igen, itt vagyok Montreálban - és igen, pont most megy a filmfesztivál – és igen, nagyon szívesen megnézek pár filmet - és igen ….
A megnyitó fényeinek és sztárjainak bemutatása nem az én asztalom, azt meghagyom a profiknak. A filmszemle értékelését is. Filmkritikusok, filmesztéták, a filmszakma ítészei megmondták és leírták a véleményüket. Én maradok a magánélményeimnél. Az átlagnéző magánvéleményénél. Pár film, pár benyomás, pár érzés …
Montreál, Kanada egyik nagyvárosa adott otthont a filmfesztiválnak. Montreál a döntően francia nyelvű Quebéc tartomány nagy múltú városa. A két nagy beszélt nyelv a francia és az angol mellett a bevándorlók színes nyelvi sokaságával találhatjuk szembe magunkat. Amilyen sokszínű a lakosság, olyan sokszínű volt a választék filmekből.
Egy tévedés folytán ültem be a „The enigma of Frank Ryan”-ra. Most van időm, mit hol játszanak alapon böktem rá, s azt hittem, hogy a németek rejtjelezőjéről szól a film (mivel csak a két első szó maradt meg bennem). Nem, Frank Ryan életéről szól a film, aki az IRA meghatározó alakja volt az 1920-1940-es években. Az ír téma, pontosabban az IRA mindig jó történet a filmeseknek. Most is még, amikor úgymond” II. Erzsébet történelmet írt”, mert kezet fogott Martin McGuinness északír miniszterelnök-helyettessel, aki az 1970-es években az IRA katonai tanácsának magas rangú tagja volt - azaz megvan a kibékülés. Frank Ryan megítélése, szerepe az IRA-ban, kapcsolata a németekkel – nem tisztázott illetve eltérő a megítélés. A film hangsúlya erre a német időszakra esik – együttműködött vagy nem működött a náci Németországgal? Mi volt a szerepe – mit gondolt ő, mit akart ő? Mi volt a szerep és mi volt az igazi arc? Ezt már senki sem tudja teljesen megállapítani. Frank Ryan rejtélyét lehet boncolgatni, elemezni – lehet állást foglalni, de most már mindig rejtély marad. Enigma.
Jó film: szép képek, jó színészi játékok, érdekes kor. Az időben való ugrálás (visszaemlékezés a jelenben) csak annyira töri meg a film sodrát, hogy érezzük meg, most visszamentünk időben. Remekül adja vissza az események, korok hangulatát: Írország, spanyol polgárháború, náci Németország, baráti társaság, szerelem, elmérgesedett politikai viták.
Jó film. Ajánlom.
The Enigma of Frank Rayn
Ír film
Rendező: Desmond Bell
Soongava – Az orchideák tánca, montreáli filmfesztivál 2.
Egy Katmanduban született rendező Subarna Thapa francia-nepáli filmje. Hogy kinek mit jelent Katmandu – maga tudja. Nekem Louise Hillary könyvének – Felhők felett – egyik története vagy inkább megállapítása jut eszembe. A könyv 1973-as nepáli kirándulásról szól – pont ebben az évben született a film rendezője. A szerzőnő kamaszgyerekei elmennek Katmanduban biciklizi az ott szerzett barátaikkal, s azt mondja: szeretné, ha Katmandu még sokáig olyan békés, biztonságos város maradna, hogy ilyen nyugodt szívvel elengedhessék mások is a gyerekeiket benne barangolni.
Kíváncsi voltam Katmandura, hogy néz ki a 2010-es évek elején. Kíváncsi voltam a hagyományos nepáli táncra is. Innen - chipset és pattogatott kukoricát eszegető filmnézők közül – furcsa látni a keveredést, a globalizáció hozta dolgokat: például farmert, okostelefont, autókat, motorokat – aztán a farmer mellé felhúzott hagyományos felsőt, vagy magát egy régi nepáli házbelsőt. Az egyik jelenetben mobilozó, autót vezető üzletasszony - az egyik női szereplő anyja – bárhol elképzelhető. A másik jelenetben a hagyományos nepáli eljegyzési szertartás már csak ennek a kultúrának a jellemzője.
A történet maga pedig két fiatal lány egymás iránt érzett szerelme, amely a nepáli társadalomban még annyira sincs tolerálva, mint az Atlanti-óceán két partján.
Kiran és Diya érzéseinek kibontakozását láthatjuk a filmben. Ahogy megpróbálnak saját lábukra állni, harcolni egymásért. Kiran családja nem tudván elviselni szégyent, lép. Diya egyedül marad a kisfiával, és sok munka után teljesül a vágya elismert táncos lesz belőle.
Szép képek, jó színészi játék, kis egzotikum.
Ajánlom, nézd meg.
Soongava – Danceof the orchids
Rendező: Subarna Thapa
francia-nepáli film
A vizsga - magyar film a montreáli filmfesztiválon 3.
Idővel minden már csak utóérzés, kosztümös jelenet. Ha belegondolunk 1956-57 is oly régen volt, hogy szinte már csak azok élnek, akik akkor kamaszok voltak. Ez már történelem. Akiben mégis valami átmenekítődött – szülőtől, rokontól, ismerőstől és természetesen a tanult anyagokból – azoknak más, azok valamihez viszonyítanak. De itt, most 2012-ben Montreálban vajon mit gondolnak a film a nézői erről a korról?
A fim arról szól, hogy az ’56-os forradalom után a beépített ügynököket „vizsgáztatták”, meg kellett bizonyosodni a hűségükről. A vizsgáztatás azt jelenti, hogy az ügynököt megfigyelek, lehallgatják, kényes helyzetbe hozzák. Egy ilyen vizsga zajlik december 24-én, amikor már mindenki a karácsonyi vacsorára gondol.
A Szovjetunióból hazatért Markó elvtárs – akit annak idején Berija fogadott – a főnök, akinek az egyik felfedezettjét, pártfogoltját vizsgáztatják. Bergendy Péter filmje igen jól megkomponált történet, hozza a „csavart”, a meglepetést, amit nem árulok el.
A környezet ábrázolása igen reális: kopott lépcsőházak, lakások, utcakép. A mindennapok embereinek öltözete és a politikai elit – Markó elvtárs - eleganciája éles ellentét.
A szereplők: az utasítást kontrol nélkül azonnal végrehajtó ember, akinek az se számít, hogy akinek évekig dolgozott, most az ellen lép fel. A hatalomhoz jutott kisember – talán – visszavágása az addigi főnökének. Torz képek, torz emberi viselkedések, senkiben sem lehet megbízni … A karácsonyi ének áhítatos hangulata és az igazi emberi kapcsolatok hiánya.
A filmvetítés után Hámori Gabriella válaszolt a nézők kérdéseire, mely közül az egyik az volt: vajon a magyarok mit gondolnak erről az időszakról. Feltárták, feldolgozták ezt a kort?
Elmúlt már több mint 50 év, ideje lenne … - mondom én.
Itt, ott, külföldön ez egy film. Az egyik jelenetben a házmester megkérdezi: maguk akkor ávósok? Jóízű nevetés a nézőtéren – nekik film, de nekünk nemcsak az, nekünk a saját történelmünk.
Jó film, ajánlom (igen, egyértelműen tetszett a nézőknek is).
A vizsga
magyar film
rendezte: Bergendy Péter
Lina és Liszt - montreáli filmfesztivál 4.
2007-ben a Park Kiadó gondozásában jelent meg magyarul a nemzetközileg elismert Liszt-kutató, Alan Walker regénye „Lina és Liszt – Liszt Ferenc utolsó napjai”. Hogy ki volt Liszt, azt zenerajongónak nem kell bemutatni. De ki volt Lina? Lina ott volt a Mester utolsó éveiben, haláláig. Személyisége, Liszthez fűződő kapcsolata ismert volt a maga korában is: még egy közepes tehetségű zongoristának se nevezhető Liszt tanítvány, akiről a kor véleménye egyértelműen negatív volt. De ő az, aki a Mester életének utolsó tíz évének szemtanúja . Liszt lányának, Cosimanak, Wagner feleségének visszaemlékezéseiből alakult ki egy kép Liszt életének utolsó időszakáról, a haláláról is. Vajon mennyiben valós a Cosima által közvetített kép? Lina – aki naplót vezetett, s az idézett könyv ezt a naplót dolgozza fel –nem titkolja Cosima iránti ellenszenvét (fordítottan is igaz ez az állítás). Vajon ki volt Lina? Liszt rossz szelleme – vagy éppen utolsó éveinek nagy szerelme?
A film az utóbbi feltételezést fogadja el. Megkérdőjelezi Cosimának azon állítását, hogy ő szeretett lányaként lett volna apja mellett az utolsó napokban. Liszt halála egy idős ember szenvedéssel történő búcsúzása volt az élettől – állítja Lina naplója, állítja a film. Magára hagyottan halt meg a zeneóriás.
A film kerete: színészek próbálnak egy darabot, amely Liszt életéről szól és éppen a haldoklási jelenetnél tartanak, amikor megjelenik egy nő. Azt állítja, hogy ő ott volt Liszt mellett az utolsó napokban, s ő tudja az igazat. És Lina mesél: ő volt az utolsó szeretett nő Liszt életében, ő volt a támasza, segítsége, utolsó napjainak a fénye …
Halál, elmúlás – de talán a sok szép Liszt darab, talán a szép képek, fények, az idős mester mellett a fiatal nő – nem dráma, inkább szomorkás történet, emberközeli.
Ami nem tetszett, az a film utolsó 5-10 perce, Lina „nagy jelene, monológja” – hogy azt szeretné, hogy végre méltó helyre kerülne, Liszt mellé. Megtörte a film „könnyedségét, meseszerűségét” – mintha nem tudták volna, hogy befejezni e történetet. Ezt az utolsó 5-10 percet sajnálom, nem kellett volna.
Milyen volt a fogadtatás? Tapssal fejezték ki a nézők tetszésüket, de éppen azon az előadáson, amelyiken ott voltam, nem volt ott a film alkotói vagy szereplői közül senki sem, akinek kérdéseket tehettek volna fel az emberek.
Ezt a filmet úgy érdemes megnézni, ha van valami elképzelésünk arról, hogy mi a másik verzió Liszt életének utolsó időszakáról, haláláról, kapcsolatáról lányával Cosimaval.
Szórakoztató film – érdemes megnézni.
Utolsó rapszódia
magyar film
rendező: Gyöngyössy Bence