A legújabb francia film, az Államérdekből azt bizonyítja, hogy a politika az életünkhöz tartozó szükséges rossz, és a közéleti porondon tevékenykedők közel sem életünk megváltói csupán konfliktus generátorok, optimális esetben problémakezelők.

A Pierre Schöller rendező és forgatókönyvíró munkáját Cannes-ban nagyon jól fogadták, több díjjal is elismerték, többek között a kritikusok díjával. Talán mert jelen film komoly kritikát fogalmaz meg a politikai elitről, és cseppet sem hízelgő képet fest, annak, leginkább, kulturálatlanságáról.

A francia közlekedésügyi miniszter választási kampányában megígérte, hogy állami kézben maradnak az állomások. Aztán kormányzati szinten rájöttek, hogy sokkal előnyösebb lenne privatizálni azokat. Ezt a döntést kellene a miniszternek úgy kommunikálni, hogy a választól elhiggyék, ennél jobb döntés nem létezik, vagyis, hogy a fekete valójában fehér. A szándék mögött persze gazdasági érdekek és ellenérdekek sora húzódik, és személyeskedő attaktoktól sem mentes presztizs küzdelmek zajlanak a színfalak mögött. Végül győz a hazugság, ami a politikusi értelmező szótárban már az „államérdek” címszót kapja.

A gazdasági válság ellenére, akárhogy nézzük, a probléma alapjáraton, ha nem is érdektelen, de igencsak vérszegény alap egy mozifilmhez. A politikai intrikák sem teszik izgalmassá a történetet, inkább ballasztok az amúgy sem izgalmas sztorin. Érezhetően küzd az alkotó, hogy érdeklődésünket a téma iránt végig a fenntartsa. Két helyen sikerrel is jár, méghozzá rögtön a kezdő képsoroknál, melynek szürrealizmusa jól jellemzi bizarr valóját ennek a közegnek. A miniszteri palota termeit átrendező titokzatos figurák, majd egy krokodil szájába mászó meztelen női test látványa jó mozi ígér a közügyek mocsaráról.

A másik jelenetsor már a rögvalóság. A miniszternek időben vissza kellett volna érnie egy igen fontos megbeszélésre a fővárosba, de dugóba kerül a sztrádán. Megparancsolja sofőrjének, hogy a közelben épült, de még nem befejezett, üres autópálya szakaszon vágjanak át. A tragédia elkerülhetetlen. A néző azt mondta bennem, itt a vége, most már mindenkinek világosan kell látnia a politikai és politikusi játszmák cinikus kétszínűségét, és majd most…És lőn „megvilágosodás”, nemhogy bukás nem következett be, de a közvélemény-kutatások határozott pozitív növekedést mutattak a miniszter megítélésében.

A politikai elithez, kultúrához való viszonyulás a tőlünk nyugatabbra fekvő és fejlettebb demokráciákban is elég ambivalens. Úgy tekintünk a politikusokra, mint megváltónkra, közben fennen hangoztatjuk, hogy mind csak lop, csal, hazudik. A szálak finom szétválasztása, a hangsúlyozás, a folyamatoknak és a benne szereplőknek a kiegyensúlyozott, elfogulatlan megítélése már a profi politológusok számára is igazi kihívás, hát még nekünk, könnyen szélsőségekbe eső újságolvasóknak.

A rendező következetesen távol tartja magát a szélsőséges megítélés csapdájától. Nagy segítségére van ebben a főszerepet alakító Oliver Gourmet, aki kiváló játékkal formál meg egy a maga becsületességében őszintén hívő, a tettei miatt eleinte még vívódó embert a miniszter figurájában, aki érteni véli a többség, a szavazók vágyait, küzdelmeit, de a gépezetbe kerülve már olyan magas fokozaton kell pörögni és az eseményeket pörgetni, hogy az arc mögül eltűnik az ember, aki egykor volt.

Kiemelkedő még Michel Blanc játéka is, akinek a hőse lojális, józan barátként csakis vesztese lehet ennek a valójában irgalmatlan versenynek értünk, választókért.

Ebben a versenyben az a legdurvább, hogy már nem a politikai tetten áll vagy bukik egy kormány sorsa, hanem a döntések, cselekedetek kommunikálásán. A tudat deformálása a cél.

6/10 pont

Államérdekből (L'exercice de l'État) - színes, magyarul beszélő, francia filmdráma, 115 perc, 2011.
Korhatár besorolás: megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Rendezte: Pierre Schöller
Szereplők: Olivier Gourmet (Bertrand Saint-Jean), Michel Blanc (Gilles)