2017. december 11. - hétfő

„Azok a sárga kiscsibék” - Csak a szerelem számít

Kinyomtatom...
Részlet a Csak a szerelem számít c. filmből

Azért nem árt egy dél-olasz öbölben megbújó pazar városka, ahol a klímának és a vérmérsékletnek megfelelően borulnak ki családtagok vagy borulnak össze idegenek, mert csak a szerelem számít.

Suzanne Blier dán rendező nem megy el a kemény témák mellett, legyen az egy veterán katona földi pokoljárása, mint a Testvéred feleségét vagy egy barátság keserű rajza, az Oscas-díjjal jutalmazott Egy jobb világ. Ezúttal a Csak a szerelem számít címmel egy romantikus vígjátékot rendezett a filmvászonra, és ezt látva reméljük, a létnek egy elviselhetőbb könnyűségéről álmodozhatunk. Bár a rendező most sem tagadta fogékonyságát az emberi lét és viszonyok törékenysége iránt, ezúttal egy vigasztaló történettel állt elő.

A sztori a prózaian rendezett Dániából indul a földi paradicsomba, vagyis egy citromligetbe és a mögötte meghúzódó villába. Az olasz vidék és a tenger látványa csábítóan szép, és fölöttébb alkalmas arra, hogy a szereplők e mediterrán díszletek között más fénytörésben lássák az életüket. Nem utolsó sorban remek színpadot kínál a családi perpatvaroknak, az őszinte kirohanásoknak és persze a nagy érzelmeknek is.

Való igaz, egy tumorban szenvedő beteg érzelmi listáján a romantikus szerelem nem feltétlenül szerepel két kontroll vizsgálat között, de minimum bizakodik gyógyulását illetően, ahogyan teszi azt Ida (Trine Dyrholm) is, a csinos negyvenes feleség és családanya. Egy nap in flagranti találja hűségesnek hitt férjét a nappali kanapéján. Megdöbben, de összeomlani nincs ideje, mert Olaszországba kell utaznia lánya esküvőjére, a citrom illatú villába. A ház nem másé, mint Philip-é (Pierce Brosnan), az örömapáé, aki titulusával ellentétben örökké kedvetlen, morózus üzletember.

Csak a szerelem számít

A forgatókönyv, már alapállásból is, váratlan fordulatokban bővelkedő történetet ígér, és azt is kapjuk a bő másfél órás filmidő alatt. Ráadásul a végét, ha nem is teljesen, de mégiscsak nyitva hagyja, hogy az utolsó darabot már mi rakjuk ki, mindenki habitusa szerint.

Susanne Bier filmjében az a jó, hogy bár egyértelmű a történet kifutása, azért rendesen borítja a papírformát, amely szerint a huszonévesek a szerelem kizárólagos birtokosai és annak rendje és módja szerint össze is házasodnak. A középkorúak pedig vagy megcsalják egymást, vagy belekeserednek a munkájukba, vagy rákos betegségükkel küzdenek, esetleg e három együtt, ami elég durva, de reális.

Nem, nincs garancia a vágyott boldogságra, a józan megfontolást mindig felülírhatja az érzékek szeszélyes játéka, amely aztán egészen komoly beismeréshez vezet, mint az meg is történik az ifjú vőlegénnyel Patrick-kal (Sebastian Jessen), akinek nemcsak az esküvőjének időpontja, hanem nemi identitása is megkérdőjeleződik.

Egy jó vígjátékhoz jól megírt típusok kellenek. Ilyen Ida az örök bizalommal és megértő jósággal a szemében, és Philip is, aki belekérgesedett özvegyi magányába, és pénzt igen, de örömet már nem hozó munkájába. A főhősnő állhatatlan férje, Leif (Kim Bodnia) pedig abból az ütődött fajtából való, aki hűtlensége miatt is csak sajnáltatni tudja önmagát, és hiszi, őneki jár a valódi együttérzés. Benedikte (Paprika Steen), Philip sógornője pedig remek ötvözete a kullancsnak és a papagájnak. Tipikus érdekember, aki ezt nem is rejti véka alá.

A fiatalok ösztönösen, ebből a zűrzavarból, nem kérnek, és vonják le a maguk következtetését, amivel borul az a bizonyos papírforma.
Minden jelenete élvezetes a filmnek, amihez jelentősen hozzájárulnak az operatőr, Morten Soborg szép képei és Johan Söderqvist jó zenéje. Talán a verbális poénokból lehetett volna még több és még csípősebbek a sokszor frivol helyzetekhez illően.

A szereplőgárdából Pierce Brosnan a legismertebb. Brosnan megbízható, jó színész, akinek a sármja mindig meghatározza majd a szerepeit. Trine Dyrholm kiegyensúlyozott alakításában a kezdetekben szerencsétlenkedő feleséget felváltja az önmagáért kiálló céltudatos nőé. A másik, világviszonylatban, is ismertebb színész Paprika Steen, aki a szöget a falban is el tudná játszani, de leginkább a harsány, neurotikus figurák megformálása áll a legközelebb hozzá, amire itt is lehetősége nyílt.

Csak a szerelem számít, vagyis, Woody Allen-t idézve, kellenek azok a „sárga kiscsibék”.

9/10 pont

Csak a szerelem számít (Den skaldede frisor) - színes, feliratos, dán-svéd-olasz-francia-német romantikus vígjáték, 116 perc, 2012.
Korhatár besorolás: megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Pierce Brosnan (Philip),Trine Dyrholm (Ida), Kim Bodnia (Leif),Paprika Steen (Benedikte), Christiane Schaumburg-Müller (Thilde),Sebastian Jessen (Patrick)

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Magyaországi bemutató: 2017. december 14.

plakát

Premier előtt már december 8-án vetítik a budapesti Pólus Moziban.

plakát

Jégtánc-show és dalkoncert a Veronai Arénában.