Ki ne ismerné Párizs grandiózus és ikonikus épületeit, beleértve az üzleti negyedben magasodó modern diadalívet? De vajon mindenki tudja-e, hogy ezt egy ismeretlen dán építész tervezte, és hogy az életét áldozta érte?

A nyolcvanas évek elején járunk, François Mitterrand épp nagyszabású városfejlesztési programját, az úgynevezett Grands Projets-t valósítja meg. Ennek részeként 1982-ben meghirdetnek egy nemzetközi pályázatot a La Défense üzleti negyed új épületének tervére. Több mint négyszáz pályamű érkezik be, köztük világhírű irodáktól, mégis a zsűri – és maga Mitterrand – egy teljesen ismeretlen dán építészt, Johan Otto von Spreckelsent hirdeti ki győztesnek. A terv egy merész, monumentális nyitott kocka, amit a franciák azonnal megszeretnek.

Kiderül, hogy Spreckelsen nem tartozik semmilyen irodához vagy tervezőcéghez: a koppenhágai Képzőművészeti Akadémián tanít, és egyedül, egyetlen mérnök segítségével nyújtotta be pályázatát. Az abszurd helyzet – ahogy egy kis ismeretségű tanárember legyőzi a világ legjobb irodáit – akár egy filmbe illő jelenet is lehetne. Márpedig most film is született belőle.

Az épület azonban nem születik meg küzdelmek nélkül. Spreckelsen és mérnöktársa, Erik Reitzel carrarai márványt és speciálisan kezelt üveget alkalmaznak a homlokzaton. A márványért folytatott csata az egyik legfontosabb szál: a kő azonban túlságosan porózusnak bizonyul, felszívja a vizet, felpúposodik és leválik – 2010-ben egy baleset után le is zárják az épületet, a leváló márványlapokat pedig gránitra cserélik, és csak 2017-ben nyitja meg újra kapuit, hét évnyi felújítás után. A csere ára közel 200 millió euró volt.

Érdemes megjegyezni, hogy a filmben sem a Grands Projets többi épülete – a Louvre üvegpiramisától a Bastille Operáig – nem hangzik el, az elnök nevét sem ejtik ki egyszer sem, és ugyanígy teljes csendben marad Erik Reitzel neve is. Pedig a szintén dán szerkezeti mérnök nem csupán a háttérből segédkezett, hanem Spreckelsen egyenrangú társaként közösen nyerték meg a pályázatot. Míg Spreckelsen 1986-ban kivonult a projektből, Reitzel végigcsinálta az egész építkezést, és ott volt az 1989-es avatón is.

Spreckelsen egyre nehezebben viseli a politikai kompromisszumokat, és még az építkezés befejezése előtt elhagyja a projektet. Paul Andreu fejezi be helyette a munkát. Spreckelsen 1987-ben, 57 éves korában rákban hal meg – két évvel az előtt, hogy a Grande Arche-t 1989-ben, a francia forradalom kétszázadik évfordulóján felavatják. Felesége mindig is azt vallotta, hogy a párizsi projekt morálisan és fizikailag is összetörte.

Történelmi filmnek talán kevés, figyelemfelkeltőnek viszont kitűnő mindazoknak, akiket érdekel az építészet és a politika metszéspontja. A nyelvi kavalkád – hol franciául, hol dánul, hol angolul szólalnak meg a szereplők – eleinte zavaró, de az összképet nem rontja el. Összességében egy hiteles és elgondolkodtató alkotás, amely után az ember szinte ösztönösen keres rá a részletekre.