Január 14-től újra nyitva a tetőtől talpig továbbfejlesztett Hangdóm, a Zene Háza egyedülálló, immerzív moziterme, amely igazi térbeli élménnyé alakítja át a félgömb alakú vászonra készített filmeket. Az újranyitás alkalmából rendezett DOME_RELOAD fesztiválon debütál A titokzatos Városliget című alkotás, közönségtalálkozókon visszatérnek a korábbi premierek, és egy válogatásprogram is látható a legnépszerűbb filmekből.
A H.S.C. (Magyar Operatőrök Társasága) stábiskolájának szervezésében Koltai Lajos és Baranyai László operatőrök három napos mesterkurzust tartottak november 15-től 17-ig Budapesten, amelyre mi is meghívást kaptunk.
A jelentkezéshez csak egy emailt kellett írni a megadott címre. A válaszlevél alapján be kellett jelölni barátként “Iskola Stábot” a Facebookon, ő pedig egy zárt csoportba pakolta új ismerőseit. Minden információ ebben a csoportban jelent meg az eseménnyel kapcsolatban. Elmondható tehát, hogy különösebb nehézség nélkül bárki, aki internetkapcsolattal rendelkezik, bejuthatott az előadásokra.
Ezek után nehezen érthető, hogy egy ennyire nyitott rendezvényen többször is jelenléti íveket kellett aláírni, és csak az azt szignálók vehettek részt a következő napokon. Egy tizenöt perces balesetvédelmi oktatáson is meg kellett jelenni, amit az aznapi program vége után két órával tartottak. Nem értem, hogy a “ne nyúljunk a kábelekhez és szóljunk ha epilepsziásak vagyunk” figyelmeztetéseket miért nem lehetett közvetlenül az aznapi előadás után elmondani. Természetesen, ha kihagyta valaki a balesetvédelmi oktatást, nem mehetett az éjszakai világítási gyakorlatra.
Zsigmond Vilmos is tart Ragályi Elemérrel mesterkurzust kétévente Budapesten. Arra a két hétre sok ország sok operatőr hallgatójából válogatnak mintegy húsz résztvevőt. A most megrendezett mesterkurzuson megjelentek száma körülbelül tízszer ennyi volt, az időtartam pedig három nap. Nyilván ilyen körülmények között nehezebb személyes kapcsolatot kialakítani a közönséggel, az ismeretek átadása sem annyira mély. Ezek miatt már előzetesen is kicsit túlzásnak éreztem a mesterkurzus megnevezést.
Az első nap nyitányaként Törőcsik Mari méltatta kedves szavakkal Koltai Lajost. A néha talán nehezen követhető köszöntő végén Koltaiból előtört a rendező: intése hatására az Uránia mozi nagytermének közönsége állva tapsolta a Nemzet Színésznőjét. Ezután A Napfény Íze című film vetítése következett, melyet Szabó István Oscar-díjas rendezővel forgatott az Oscar-díjra jelölt operatőr. A filmet kétszer is megszakította, és pár fontos, de eléggé általános jótanácsot osztott meg a többnyire fiatalokból álló nézőkkel.
Délután Baranyai László vette át a stafétát, aki egyenesen Ausztráliából érkezett a közönség elé. Ő válogatást vetített filmjeiből, és folyamatosan kommentálta mikrofonon a snitteket: hol, miért és milyen lámpákat alkalmazott. Feltűnő különbség volt a két mester között, hogy míg Koltai nagyívű gondolatokat fogalmazott meg a filmkészítéssel kapcsolatban, addig Baranyai inkább szakmai részletekbe bocsájtkozott, rengeteg konkrétumot mesélve az éppen vetített részletekkel kapcsolatban. Koltainak a filmezés nyilvánvalóan szerelem, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy olyan dolgokat alkothat, amik boldogságot okoznak neki. Baranyai ezzel szemben többször kritikai hangot ütött meg a munkájával és a munkatársaival kapcsolatban, ennek fényében az előadása is sokkal szakmaibbnak tűnt.
A második nap a “terepen” telt, a továbbra is népes közönség élesben figyelhette a mestereket, ahogy jeleneteket világítanak. Délelőtt a Mafilm műtermében egy díszletfolyosón imitált gyönyörű naplementét vagy éppen klausztrofób pince-hangulatot a két guru. Éjszaka pedig a Vajdahunyad Vára és a Műjégpálya úszott fényárban. Erre az eseményre időzítették a médiameghívásokat is, több televízió kiküldte kameramanjait.
Az utolsó nap a Magyar Filmlaborban indult, a fényelés rejtelmeibe avatták be a csoportot. Délutánra visszatért a csapat a Filmgyárba, a szakma híres veteránjai elbúcsúztatták résztvevőket.
Összességében a három napos mesterkurzust inkább egy kifejezetten igényes kurzusnak nevezném, a “mester” szó nélkül. A megjelent érdeklődök óriási száma és a részletekben való elmerülés, illetve az igazi interakció hiánya miatt nem lehetett több ennél. Profi filmes ismeretterjesztő tréningnek viszont kiválóan megfelelt. Riszpekt a szervező H.S.C.-nek, a több különböző városból meghívott középiskolás korú fiatalnak nyilvánvalóan óriási élményt szereztek, ha a már gyakorló szakmabelieknek esetleg kevesebb új információt is tudtak nyújtani.
