Közlekedés Montreálban, 1. rész

2012. július 31. 17:22 - közl 12 ©közl 12
Ha az ember lányával leszáll a repülő a Trudeau-n, ez Montreál nemzetközi reptere – átesik a „formaságokon”, amelyeket lehet, hogy nem fog formaságnak tartani (az előírásokat be kell tartani), körülnéz, hogy juthatna be a városba? Van sok csomag, nincs sok csomag?

Messzire megyek, nem messzire? Mert, ha nem várják az embert – mert minket nem vártak rokonok, ismerősök autóval a parkolóban – akkor ez az első megoldandó feladat a közlekedés témájában.

Mi némi drukkal gondoltunk a gépen ülve erre az első mozzanatra, mert volt három megtermett és még egy közepesen nagy csomagunk a fedélzetre felvitt „kis 18 kg-os kézi poggyászaink” mellett. Milyen kocsival tudunk bemenni a városba és hol találunk kocsit?  Hamar megoldódott a helyzet: a három böhöm csomagunk Londonban maradt – nem fért fel a gépre (pedig fizettünk a pluszcsomagokért tisztességes tarifát) – így hát nincs is oly sok cucc, beférünk egy normál taxiba. Mondanám én – de nem kell, mert beállunk a sorba (TAXI) és mikor sorba kerülünk, ott terem egy férfi.
- Ez az összes? – kérdi, mondja, megállapítja a csomagjainkra nézve, és telefonján idehív egy nekünk és csomagjainknak megfelelő taxit és már a következő utassal foglalkozik.
- Szuper – dőlök hátra az ülésen este fél tizenkettő körül, mivel a csomagjaink keresése tetemes időt felemésztett, nem beszélve arról, hogy négy helyen kellett előadni a történetet, miért jöttünk, mit akarunk és a többi – de sikerült, s ez a lényeg.
A taxis felajánlotta, hogy a második emeletre felviszik fiammal a csomagokat – én csak álljak a taxi mellett. Így aztán – bár azt mondták, hogy nem szokás borravalót adni, mi nem sokkal, de kikerekítettük az összeget, amit a taxióra mutatott. Meg volt elégedve a taxis. Mi is.

Tehát a reptérről remekül be lehet jutni. Mi úgy kb. félórát taxiztunk. Aki Montreál keleti csücskébe taxizik, az mennyibe kerülhet? – azt nem tudom, mi 35 dollárt fizettünk tokkal, vonóval.
Sőt, ha nincs sok csomag, mondjuk csak egy bőröndöcske és a városközpont felé megyünk – akkor még olcsóbban lehet bejutni – de erre jóval később jöttünk rá, ez egy másik képeslap.
Most ott tartunk, hogy kb. 18 órai úton-levés után éjfélkor már a kis bérelt lakásban toporogtunk - amelynek a bérlését otthonról intéztük. Toporogtunk és mérgelődtünk, de ez megint egy újabb képeslapra való történet…..

Montreál, 2012. augusztus