„A politika természete az ármánykodás”.

Egy klasszikus, romantikus mű, szerelemmel, ármánnyal fűszerezve!  A produkcióban színpadra lép Bartus Gyula, Tege Antal, Komáromi Anett, Tomanek Gábor, Fehér Tímea, Csomós Lajos és Szőke Pál mellett - fontos szerepeket kapva és vállalva - a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának három hallgatója, Papp Barbara, Krupp Bence és Tóth János Gergely. Az előadás díszlettervezője Szabolcs János, jelmeztervezője Kárpáti Enikő.

Az alábbiakban Zsidov Magdolna kritikáját olvashatják.
„Friedrich Schiller Ármány és szerelem című drámája a Békéscsabai Jókai Színháznak a Veszprémi Petőfi Színházzal közös darabja, Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas, a mélyen vallásos színész interpretációjában került színre. A színműt világirodalmi elismertségéhez méltó érdeklődés előzte meg, mivel minden momentumában általános, örökérvényű problémákat feszeget. Így, ezek hátterében felmerül a kérdés, ugyan, milyen meghökkentő választ kaphat lelki, érzelmi, társadalmi gondjaira a jelen kor embere? De a kérdés nem is annyira kérdés, hiszen akár a mű keletkezésének idejében, ugyanúgy napjainkban is, az érdekek, pénz, hatalom jelentik a legnagyobb veszélyt, amik elsodorhatják az embert az igazán emberré tevő nemes értékektől, mint szerelem, házasság, őszinteség, hit, remény, becsületesség, a makulátlan erkölcs képviselete.

Visszatekintve, nincs olyan korszak, amelyben az emberek ne keresték, kutatták volna erkölcsi magatartásukra a választ, a mit jelent embernek lenni, és ehhez méltó módon élni. Elsősorban azt, hogyan lehetne kordában tartani az emberi gondolkodást, hogy a test, a fizikai lét túlélje a veszélyeket, amik a kezelhetetlen, etikátlan élet következményei lehetnek?

De le lehet győzni az ármányt, a felszín alatt burjánzó álnokságot? Vajon ki lehet kerülni a gonoszság megannyi szövődményét, vagy elgyengülve az erőszak, a hatalom és vele karöltve járó politika áldozataként, megtöretni?
Az Ármány és szerelemben szinte mindenki visszaél az őszinteséggel, a tisztességgel a maga által képviselt minőségben. A visszaélések, a konspirációk drámájának is lehetne nevezni ezt a darabot. Vannak benne velejéig romlott személyek, de vannak olyanok, akiket az élet sodort tévútra, holott lelkük mélyén jóra törekvőek, de jelen vannak a tiszta erkölcs követei is, akik képesek legyőzni a külsőség, a pénz, az érdekek csábító erejét, s mindezeket megtagadva, önmagukat, hitüket adni, akár a halálig is.

Ennek a műnek a választásakor Eperjes Károly egy nagyon nehéz és sokat elemzett dráma rendezésére vállalkozott. Schiller drámájában a nyelvi regisztereken van az egyik legfőbb hangsúly, amit Eperjes nem hagyott figyelmen kívül és a szituációkba jól beágyazta, miközben érvényesülni hagyta a schilleri tendenciát. Rendezőként igényesen bonyolítja a morális káoszt, benne a vallásos külszín alatt a bűnt és következményeit elszenvedők „haláltusáját”. A szereplőket úgy mozgatja, hogy sablonokon túl, dramaturgiai hatásokkal, színészi követelményekkel emeli a mondanivaló értékét. Színész-rendezőként ügyelt arra, hogy igényesen szóljanak az erkölcstelenséget kritikusan kiemelő mondatok, így a jellemeket lemeztelenítő szavak erejére tette a hangsúlyt.
Maga a történet csak annyira bonyolult, amennyire bonyolult a korszak, a reformációt követő, hitet, gondolkodást megújítani kívánó időszak (talán erre utalva függ a falon Bach, a protestáns zene nagymesterének képe), de a szinte vele egy időben megjelenő gyarmatosítás, más népek leigázása. A bűn nem bonyolult, de mélységesen kártékony. Hogy mégis bonyodalomként élhető meg, az az alattomossága, a nyíltság felvállalása nélküli rejtőzködése miatt van.

Bartus Gyula, Von Waltert, a fejedelem kancellárját alakítja mesterien, játszva az érdekek kötelékeivel. Nem mást, elsősorban fiát, Ferdinándot akarja megtörni, hogy Lady Milforddal, a fejedelem kegyencnőjével lépjen frigyre, s ez által, még közelebb kerülhessen a fejedelem hatalmi köréhez, kihasználva annak minden előnyét.
Ferdinánd alakját Tóth János Gergely (e.h.) megrendítő átéléssel formálja. Rangja ellenére őszinte, tiszta szerelemmel rajong Lujzáért, Miller városi zenész lányáért. Romantikus hősszerelmesként, viharos kitörései nem túlzók, bensőségesen azonosul szerepével. A fiatal tehetség ebben a darabban, „hazai pályán” bizonyította színpadra termettségét.

Lady Milford a darab legösszetettebb személyisége, egyszerre kegyencnő és áldozat. Eszköze a hatalomnak, de ő maga is játszik a hatalommal. Mindent tud a szerelem gyakorlati elemeiről, de lelki mélységeiről semmit, és amikor megismeri, egy teljesen más emberré lesz, kiderül róla, hogy érzékeny, érző lélek. Emberi értékeiben fejlődő jellem, aki az őszinte, igaz érzések felismerése után a lelki-erkölcsi magatartást választja. Komáromi Anett minden rezdülésében átlényegül szerepével. Káprázatos alakítást nyújt.

Lujzát, Ferdinánd szerelmét Papp Barbara (e.h.) játssza. Az ártatlanságot, a tiszta érzelmeket egyszerűen és megkapóan hozza, akit nem gyűr le az álnokság. Bájos, légies lény, játéka harmonikus. Apját, Millert Tomanek Gábor építi fel a színpadon megdöbbentő erővel, lenyűgöző odaadással. Apa, aki lánya iránt rajong, mégsem veszi észre vőjelöltjének, Wurmnak, a kancellár titkárának cselszövéseit. Erényei mellett, csakúgy, mint a hatalom képviselőjét, Von Waltert, az érdekei, azaz lánya sorsának kézben tartása vezérel, s mindeközben elveszti józan ítélőképességét. Bátran ki lehet jelenteni, Tomanek Gábor pályafutása kimagasló alakítását nyújtja ebben a darabban, érződik játékából, hogy a hozzá leginkább közelálló szerepet kapta, amivel kiélheti a játék örömét-bánatát. Wurm személyét Krupp Bence (e.h.) ellenszenves figuraként jeleníti meg, kitűnően.

A szereposztásban kiemelendő még Von Kalb udvarnagy karaktere, Tege Antal nagyszerű alakításában. Gesztusaiban, beszédében játszik, alakoskodik, s miután Lady Milford, tiszta emberi mivoltában megnyílik előtte, feltörő panaszai, akár egy ária szárnyalásai, úgy hatnak rá, hogy ő is megcsömörlötten szabadul meg álarcától. Millerné józanságát, éberségét Fehér Tímea alakítja elismerésre méltóan. Csomós Lajos sokoldalúsága, a Kancellár komornyikjának szerepében is bravúros. A Lady komornája Gábor Anita játékában nyer elismerést, komornyikjaként Szőke Pál remekel.

Szabolcs János díszletei bámulatosak, korhűek, a kivetített képekkel harmonikus egységet alkotnak. Kárpáti Enikő jelmezei minden elismerésre méltóak. A külső kép megjelenése csodálatra méltó, csakúgy ahogy az egész darab összhatása.
Summázhatjuk úgy, hogy az Ármány és szerelem a boldogtalanság drámája. Ennek ok-okozati válaszára az általánosan megismert, sokszor képmutatástól sem mentes erkölcsi kódexek alkalmatlanok. Ha valami, akkor a bibliai etika képes tiszta tükörképet tárni az ember elé a helyes életformáról, a boldogság egyetlen olyan útjáról, amely elvezethet ahhoz a tökéletes gondolatrendszerhez, mint amit a legzseniálisabb emberi elme is alkotni tudna. A Biblia tanításai tökéletes tükörképet adnak az ember morális lehetőségeire, amit a lelkiismerete szerint mindenki érez is, de a hatalom csábításai tévútra vihetik az embert, ha nincs elég ereje ellenállni. Fontos kérdés, dogmatika, vagy etika? Természetes dolog, hogy a kettőt nem lehet elválasztani, ugyanis egymással szoros egységet képeznek. Schiller drámája nagyszerű reprezentánsa annak, hogyan képes a romlás útjára lépni az ember, ha beengedi az értelemtől független érzelmi és akarati megnyilvánulásokat, ha a politika ravasz „természetén” nem képes átlátni. Eperjes Károly rendezésében ezek az elvek kiemelkedően értékessé tették a darabot.

A mű cselekménye, hangulata, izgalma, a színészi alakítások, a rendezés, a mondanivaló mélysége magával sodró. Ezt a darabot nem lehet belső vívódás, önvizsgálat nélkül nézni. Nincs olyan ember, aki az ármánynak valamilyen módját – még ha csak érintőleg is – ne szenvedte volna át élete során. Felejthetetlen színházi élményben részesül az, aki megnézi ezt a remek színpadi alkalmat, ami csak nagy mű, méltó rendezés, és nagy szerepformálás esetén jön létre.”
Zsidov Magdolna