A gyerekeknek álarckészítőversenyt hirdet a színház.

Békéscsabán hagyomány a Jókai Színház, a Balassi Táncegyüttes és a Napsugár Bábszínház együttműködése, amelynek következő szép példája az Állat(i)mese március 21-ei premierje. Szabó Attila – ifj. Mlinár Pál – Lovas Gábor „eltáncolt mesejátékának” rendezője, koreográfusa ifj. Mlinár Pál. A koprodukció jelentőségéről és a bemutató előkészületeiről sajtótájékoztatót tartottak a Művész Kávéházban. (Az alábbiakban Niedzielsky Katalin tudósítása)

„Seregi Zoltán köszöntőjében a társművészetek közös alkotását méltatta; mint mondta, mindenkinek öröm az összefogás, amelynek eredményeként valami különösen értékes előadás jöhet létre. Az István, a király és a Ládafia bemutatója bizonyította az elmúlt években a koprodukcióban rejlő erőt, lehetőséget.
- Abban bízunk ezúttal is, hogy ez az együttműködés is sikeres lesz, elsősorban a nézők számára, de mindenki, aki részt vesz a produkcióban, táncosok és színészek, örömmel teszik a dolgukat. Lenkefi Zoltán az előadás díszlettervezője, így a Jókai és a Balassi mellett a Napsugár Bábszínház is képviselteti magát a munkában. Ebben a városban rengeteg a tehetség, és ha összefogunk, abból csak jó dolog sülhet ki – hangsúlyozta az igazgató.

Ifj. Mlinár Pál elmondta, hogy éppen egy éve pattant ki a táncosok fejéből az Állat(i)mese bemutatójának ötlete. Azóta sokszor kérdezték tőle, hogy miért ez a darab címe és mit jelent a szokatlan írásmód. - Mostanra kitaláltuk a magyarázatot: konkrét nevet nem akartunk a címben, gondoltuk, a zárójelbe tett „i” betű poénos. Azt szeretnénk jelezni, hogy mint minden állatmese, ez sem az állatokról szól. Az állatokra mi emberek akasztjuk rá a tulajdonságokat, mi találtuk ki, hogy a róka sunyi, ravasz, a bika erős, de nem egy észlény, a nyuszi eszes, de félénk. Ezek a való életben ösztönlények. Ezért az „i”-vel azt akarjuk jelezni, hogy állatszereplőkkel ugyan, de emberekről szól a mese, emberi karakterek jelennek meg a színpadon. Szeretnénk elérni, hogy a gyerekek az előadás során valóban megismerjék az állatokat, hogy kiderüljön a rókáról, nem is olyan csavargó, hanem egészen szerethető figura. Talán az állatokkal jobban el is adható a darab, mert a gyerekek szeretik a rókát, a nyuszit, a bikát – avatott be a kulisszatitkokba a rendező-koreográfus.

Mint megtudtuk, a főszerepet, Sunyesz rókát Mlinár Péter játssza, Don Paolo Torrest, a bikák vezérét maga a rendező. Két színész erősíti a táncosok csapatát: Vadász Gábor Kukor Estephan Pityu, a kakas személyében, illetve Tege Antal mint Dolmány Kálmán, a varjú bíróság elnöke.
Mlinár Péter és testvére, Zsuzsa táncolt ízelítőt a koreográfiából. Majd rendező-koreográfus bátyjuk az előadás táncairól elmondta, hogy a megszokott magyar néptánccal ellentétben multikulturális zenével, koreográfiával készülnek. A különböző állatokat különböző kulturális közegbe helyezik, ezáltal igen színes lesz a paletta: a nyúl ír zenére táncol, a bikához spanyol (flamengo, paso doble) muzsika szól, a hangyákhoz kínai.
Az állatbőrbe bújtatott emberi figurák jelmezeit Mlinár Péter tervezi. Lenkefi Zoltán a díszletről elmondta: a lényeg, hogy a tánchoz kell a teret biztosítani. Könnyen mozgatható elemek kellenek, ahol jól elférnek a táncosok, hat pár táncol az előadásban.

Szép hagyomány a Jókai Színházban az is, hogy a mesebemutatókhoz játékra, versenyre, alkotásra hívják a gyerekeket. Az eddigi ilyen akciók megmozgatták a kicsiket, persze a szülőket is. Így a gyermekközösségek is alkotótársakká váltak. Erről Seregi Zoltán beszélt a sajtótájékoztatón.
Az Állat(i)mese bemutatója alkalmából álarckészítőversenyt hirdet a színház; arra kérik az ügyes kezű gyerekeket, hogy állati maszkokat készítsenek, amelyeket majd a zsűri értékel, díjazza a legszebb, legötletesebb alkotásokat. A maszkokat előadás előtt lehet névvel, címmel, telefonszámmal együtt leadni a színház aulájában.” (Niedzielsky Katalin)